A magyar állatorvos-tudományi kar közel 240 esztendeje alatt számos meghatározó állatorvos, professzor és egyetemi tanár írta bele magát a tudomány történelemkönyvébe. Munkásságukkal, elhivatottságukkal, az eljövendő nemzedékek példaképei lettek. Ma is az elődök odaadó munkája emlékeztet bennünket arra, hogy bár az állatok gyógyítása egy örökké változó, izgalmas terület, az elkötelezettség és a tudásszomj elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon.

Dr. Hetzel Henrik nevéhez fűződik a szülészeti tanszék megalapítása 1929-ben. Hatalmas áttörésnek számított, hiszen a szülészetet addig más tanszékek professzorai (Nádaskay Béla, Plósz Béla, Monostori Károly) adták elő. Hetzel professzor a meddőség kór- és gyógytanát kutatta, munkájában meghatározó szerepe volt külföldi tanulmányútjának. Ausztria, Németország, Svédország mellett Dániában szerzett tapasztalatokat.

1912-ben Albrechtsen és Poulsen dán professzorok barátsága és szakmai tudása rendkívüli hatással volt rá. Attól fogva a szakmai életét a meddőség kór- és gyógytanának szentelte. Ekkoriban Gödöllőn járási állatorvosként dolgozott, majd rövidesen a földművelésügyi miniszter rá bízta a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola gyakorlati tanfolyamának vezetését. Ekkor indult be igazán a szülészeti oktatás. Főiskolai megbízását követően eleinte a meddőség kór- és gyógytanát, később, 1918-ban pedig a szülészetet már önálló tantárgyként tanította. 1919-ben címzetes rendkívüli tanár, 1924-ben nyilvános rendkívüli tanár, 1926-tól a poliklinika vezetője, 1927-ben állatorvosi főiskolai rendes tanár, 1934-től pedig egyetemi nyilvános rendes tanár az akkor már József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Állatorvosi Osztályán.

Fáradhatatlan munkájának gyümölcseként felépült a szülészeti klinika és az állatorvos-tudomány új szintre emelkedhetett. Közel három évtizedes kutatómunkájának köszönhetjük az állatorvosi szülészeti tanszéket és klinikát, illetve számos publikációt, amelyek napjainkban is az oktatás alapját képezik.