Évről-évre találkozhatunk olyan újságcikkekkel, amelyek a hazánkban meg-megjelenő, hírhedt „csíkoslábú kullanccsal” és az általa hordozott krími-kongói vérzéses láz vírusával riogatják a közvéleményt. Bár a jelenség valós, a kullancs pedig tényleg képes közvetíteni a vírust, annak az esélye, hogy Magyarországon fertőzés történjen mégis elenyésző, pillanatnyilag szinte kizárt. Legalábbis addig, amíg nem tudnak önfenntartó populációkat létrehozni, ergo nem válnak a hazai fauna részévé, majd a vírus nem kezd el terjedni közöttük. De miért is? Hogy az olvasó átlássa ezt a komplex folyamatot, számos dolgot fontos megérteni: Mik ezek a kullancsok? Hogyan élnek és fejlődnek? Hogyan kerülnek Európába? Hogyan fertőződik a vírussal és meddig fertőzőképes? Mik az Európai tapasztalatok?
A „csíkoslábú kullancs” a Hyalomma nemzetségbe tartozó fajok magyar, nem hivatalos gyűjtőneve. Közép-Európában tényleges jelentősége azonban csak két fajnak van, ezek a Hyalomma marginatum és Hyalomma rufipes. Előbbi faj Afrikában és Dél-Európa egyes részein már régóta a helyi fauna része, és sajnos valóban azt látjuk, hogy populációik észak felé terjeszkednek. Például, nem is olyan régen, Dél-Franciaország vált bizonyítottan endémiássá. Fontos tudni azonban, hogy ezek a kullancsok már több mint 100 éve (legalább) rendszeresen előfordulnak hazánkban.
A Hyalomma rufipes ezzel szemben egy Afrikai kullancs, amely főképp a Szaharától délre honos, azonban kisebb populációt már az Észak-Afrikai partok mentén is megfigyeltek. Esetenként előfordul, hogy szaporodni tud Európában, de az így létrejövő populációk rövid életűek, nem maradnak fent, hiszen az Európai viszonyok nem megfelelőek a kullancs állandósulásához. Egy ilyen, rövid életű, opportunista populáció bizonyítékait tárták fel az Állatorvostudományi Egyetem és a HUN-REN, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai 2022-ben.
Mindkét kullancs közvetítője (vektora) lehet a krími-kongói vérzéses láz vírusának, ami valóban egy igen magas közegészségügyi jelentőségű kórokozó, hiszen a megbetegedett embereknek akár a 30%-a is elhalálozhat a betegség következtében.
Mielőtt ennél mélyebbre megyünk, nagyon fontos, hogy megértsük a kullancsok általános fejlődését. A nőstény által rakott petékből lárvák kelnek ki. A lárva, ha gazdára talál, azon táplálkozni kezd, majd leválik róla és vedlik. Vedlés után éri el az ún. nimfa stádiumot, amelynek újabb gazdára van szüksége. Miután táplálkozik, ez is lepottyan a gazdatestről, és kifejlett kullanccsá vedlik, amely lehet hím vagy nőstény. Ezek pedig újabb gazdát keresnek. Ez az ún. „háromgazdás” fejlődésmenet, ami a Magyarországon honos összes kullancsfajt jellemzi.
Csíkoslábú vendégeink azonban ettől némileg eltérő stratégiát alkalmaznak. Ők ugyanis „kétgazdás” kullancsok, ami azt jelenti, hogy a lárva nem pottyan le a gazdáról a táplálkozást követően, nem keres új gazdát, hanem nimfaként ugyanazon a gazdán táplálkozik, mint amit még lárvaként talált. Ez nyilvánvalóan azzal jár, hogy ezek a kullancsok jelentősen hosszabb időt töltenek az első gazdájukon, mint a háromgazdás társaik, akár 20-30 napot. Ez a jelentős információ szinte már meg is válaszolja, hogy hogyan kerülnek Európába?
Ahogy azt korábban említettük, Dél-Európa egyes részein, például az Ibériai és az Itáliai félszigeteken, valamint a Dél-Franciaországban és a Balkánon a Hyalomma marginatum honos. Északabbra, így hazánkban is, már régóta, ritkán meg-meg jelenő vendégek. A jelenség mozgatórugója egy elsőre ártalmatlannak tűnő dolog, nevezetesen a tavaszi madárvonulás. Ilyenkor, a lárva stádiumú kullancsok a délről Európába visszatérő madarakra akaszkodva tesznek meg óriási távokat, hogy aztán Európában a madarakról lepottyanva, mint kifejlett kullancs, új gazdát keressenek. Erre pont azért van lehetőségük, mert kétgazdás kullancsok, így elég hosszú időt töltenek a madáron ahhoz, hogy végig kísérjék azt a több ezer kilométer hosszú vándorlása során, akár egészen Skandináviáig is. Éppen ezért olyan fontos az Állatorvostudományi Egyetem, a HUN-REN kutatói és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai között létrejött országos együttműködés, ami pont a madarakon táplálkozó kullancsokat és más élősködőket vizsgálja, így monitorozva az ily módon hazánkba érkező kullancsok faji összetételét.
Egyesek az aranysakál elterjedésével hozzák összefüggésbe ezen kullancsok megjelenését, ezt azonban semmilyen tudományos ismeret/eredmény nem támasztja alá.
Annak, hogy a kullancs fertőződjön egy kórokozóval, számos módja lehetséges. Talán a legkézenfekvőbb, hogy az egyik gazda fertőzött vére által fertőződik a kullancs maga is. Amennyiben a kórokozó a kullancsban megmarad a vedlés után (ún transzstadiálisan (=stádiumokon át) öröklődik), úgy képes lehet arra, hogy megfertőzze az újabb gazdáját.
A másik fontos lehetőség, amikor a fertőzött nősténykullancs „örökíti” a vírust az utódgenerációnak, tehát a lerakott peték, majd kikelő lárvák egy része is fertőzött lesz, készen arra, hogy akár az első gazdáikat is megbetegítsék, amennyiben az fogékony (transzovariális (=petén keresztüli) öröklésmenet).
De mi a helyzet a krími-kongói vérzéses láz vírusával? Nos, a vírusunk mind transzstadiálisan, mind pedig transzovariálisan öröklődhet. De valamiért mégsem a krími-kongói vérzéses láz vírusának hazai előfordulásáról szólnak a hírek. Ennek az az oka, hogy bár a vírus öröklődik és fent is marad a kullancsban, ez nem tart örökké. Mondhatni, a kullancs is „meggyógyul” előbb vagy utóbb. Amennyiben a kullancs a szülőgenerációtól örökölte a vírust és nem találkozik vele újra az első gazdáján, mire ,,adulttá” fejlődik, a vírus szinte teljesen eltűnik belőle. Ezt a jelenséget sikeresen bizonyították Hyalomma rufipes esetében, de a jelenlegi ismereteink alapján a H. marginatum esetében is így lehet, hiszen korábban egy fajba is tartoztak és az eddigi tapasztalatok is erre utalnak.
Itt fontos megemlíteni, hogy a vándormadarakban a vírus a jelenlegi ismereteink szerint nem tud szaporodni, ergo hiába táplálkozik rajta fertőzött lárva, a madár maga nem válik fertőzőképessé a kullancsok számára.
A fentiekből következik, hogy a hazánkba érkező Hyalomma kullancsok nimfaként hullanak le a madárról, majd kifejletté vedlenek (ha egyáltalán képesek erre a külső körülmények miatt, ami nem mindig igaz). Ilyenkor kereshetnek új gazdát, akit elméletileg a vírussal fertőzni tudnának. Csakhogy ekkorra már szinte biztosan nincs meg bennük a vírus. Persze, előfordulhat, hogy egy fertőző nimfa idő előtt leesik a madárról és így talál új gazdát, de ennek az esélye roppant alacsony. Ezt a logikát támasztják alá az eddigi Európai adatok és tapasztalatok.
Nyilvánvalóan, a Hyalomma kullancsoknak nem csak Magyarországon, hanem Európa más, nem endémiás országaiban is kiemelt figyelmet szenteltek. Azonban, hiába vizsgáltak át több száz kifejlett kullancsot, ezidáig nem sikerült kimutatni a vírust olyan országban, ahol a kullancs maga még nem szaporodott el. Sőt, egyes országokban, pl.: Olaszországban, ahol a H. marginatum már néhány éve az ottani fauna részét képezi, sem sikerült még kimutatni a virális RNS-t kifejlett kullancsokból, csak és kizárólag madárról eltávolított nimfák esetében, ami a korábban kifejtett érveket végiggondolva, talán nem meglepő. Más országokban, mint pl.: Spanyolország és Portugália, a krími-kongói vérzéses láz endémiássá válása előtt már évekkel, évtizedekkel kiterjedt H. marginatum populációkról számoltak be.
Magyarországon (és Olaszországban is) sikerült kis mennyiségben kimutatni a vírus ellen termelt ellenanyagot mind emberek, mind pedig állatok esetében. Azonban ez szinte soha nem úgy (és olyan titerben) történt, hogy az egyértelműen a korábbi fertőzés tényét igazolta volna. A jelenlegi ismereteink alapján mindösszesen egy 2004-es hazai esetről tudunk, azonban a páciens utazási előzményei, illetve a diagnózis felállításának módja nem ismert. A vírus örökítőanyagának direkt, célzott kimutatása (PCR) még sosem történt meg hazánkban sem emberből, sem pedig állatból (beleértve a kullancsokat is).
A Hyalomma kullancsok – bár továbbra is ajánlott óvatosan bánni velük (ha másért nem is, más kórokozók miatt) – csupán elenyésző eséllyel fertőzhetnek a vírussal addig, amíg nem válnak a Magyarországi fauna állandó részévé, ezt követően a vírus nem terjed el közöttük. Éppen ezért, a csíkoslábú kullancsok hazai jelenlétét célzó felmérések kiemelt fontosságúak, hiszen ez az első lépcsők egyike a vírus endémiássá válása felé vezető úton, amin sajnos a jelenlegi tendenciák alapján Magyarország is halad. Ilyen kutatásokat másfél évtizede végeznek az Állatorvostudományi Egyetemen, Prof. Hornok Sándor vezetésével.
A fent leírtak általánosan igazak, de mint ahogy azt gyakran tapasztaljuk, a biológiában nem létezik olyan, hogy száz százalék. Éppen ezért, amennyiben valaki ilyen kullancsot talál magán vagy az állatain, az önmagában még nem ok a pánikra, de óvatosan (lehetőleg gumikesztyűben), nem szétnyomva, a bőrhöz a lehető legközelebb megragadva pl.: csipesz segítségével távolítsa el a példányt, rakja el (alkoholba), és figyelje az esetlegesen kialakuló tüneteket. Az eljárás tehát a hagyományosnak mondható, itthoni kullancscsípések eltávolításával megegyező.
Hyalomma találat esetén az alábbi e-mail címen lehet bejelentést tenni:
