A nyers etetés lehet tudatos döntés – de csak akkor, ha a higiéniai és közegészségügyi kockázatokat ismerjük és kezeljük. Összefoglaljuk, hogyan juthatnak a kórokozók az állatból vissza az emberi háztartásba, miért kritikus a hűtési lánc, és miért kell szakmai ismeretekre (Ca:P, vitaminok, fertőző ágensek ismerete) épülő étrendben gondolkodni rendszeres laborkontrollal.
A BARF, vagyis a nyers étrend szerinti etetés évek óta újra és újra visszatérő téma az állattartók körében. A mozaikszó eredetileg a „Bones and Raw Food” (csontok és nyers étel) vagy a „Biologically Appropriate Raw Food” (biológiailag megfelelő nyers táplálék) rövidítése, de mára önálló márkává, szemléletté vált. A mögöttes gondolat logikusnak tűnik: a kutyák és macskák ősei nyers húst ettek, nem ipari tápot – akkor miért ne térnénk vissza ehhez a „természetesebb” étrendhez?
A kérdés jogos. A válasz viszont sokkal összetettebb, mert a nyers hús már nem az a nyers hús, mint több ezer éve. A nyers etetés nem feltétlenül ördögtől való, de komoly megfontolást igényel. Különösen akkor, ha nem csak az élettani hatásokat, hanem a higiéniai és közegészségügyi kockázatokat is figyelembe vesszük.
A legnagyobb probléma nem a hús természetével, hanem azzal van, ahogyan kezeljük. Az élelmiszerlánc emberekre tervezett szakasza ugyanis úgy kalkulál, hogy a húsféléket hőkezelés után fogyasztjuk el. A nyers etetésnél ez a lépés elmarad, vagyis az esetlegesen leggyakrabban jelen lévő Salmonella, Campylobacter vagy E. coli baktériumok – akár rezisztensek is – az állat szervezetébe kerülnek. Ez önmagában is rizikó, de a fertőzés nem áll meg az etetőtál szélénél. A kutya vagy macska ürülékével, nyálával, bundájáról vagy tappancsáról ezek a kórokozók visszajuthatnak a gazdára is. A háztartásban élő kisgyerekek, idősek vagy legyengült immunrendszerű személyek számára ez komoly egészségügyi kockázat. Ha pedig a kórokozó rezisztens az antibiotikus szerekre, a baj még nagyobb lehet.
Tudjuk, hogy a kutyák és macskák emésztőrendszere másképp működik, mint az emberé, ezért jobban tolerálják a kórokozókat, de az, hogy az állat nem lesz feltétlenül beteg, nem jelenti azt, hogy nem is hordozza vagy üríti tovább őket. A nyers hús emellett gyorsan romlik, könnyen szennyeződik, és külön odafigyelést igényel már a vásárlástól kezdve a felhasználásig. A nyers eledelek hűtési lánca különösen sérülékeny, már kis hiba is kockázatot jelent. A csomagolástól kezdve az etetésig minden lépés kritikus lehet. Márpedig a gyakorlat azt mutatja, hogy a háztartások jelentős része nem rendelkezik azokkal a feltételekkel (külön fagyasztó, elkülönített tárolás) vagy nem elég alapos (rendszeres fertőtlenítés) ahhoz, hogy a kockázatot minimalizálnák.
Az élettani hatások oldalán sincs minden fekete-fehéren. Egy jól összeállított, állatorvos vagy takarmányozási szakértő által felügyelt nyers étrend valóban lehet megfelelő. Azonban a legtöbb otthoni BARF diéta nélkülözi azokat az arányokat, amik például a kalcium-foszfor egyensúlyhoz vagy a vitaminpótláshoz szükségesek. Eltérő korú, fajtájú és aktivitású állatoknak eltérő étrendre van szükségük, és ha ezek az arányok nem stimmelnek, az hosszú távon növekedési zavarokhoz, csontfejlődési rendellenességekhez, hiánybetegségekhez vezethet. Még akkor is, ha rövid távon látszólag „remekül van” az állat. Habár a nyers étrendnek lehetnek előnyei, például érzékeny emésztésű állatoknál vagy bizonyos allergiák esetén, de ezeknél is gondos szakmai tervezést és rendszeres kontrollt igényel az etetés. A laboratóriumi monitorozás (például vérkép, vese- és májfunkciók), a székletvizsgálat, valamint az etetési napló vezetése nem opcionális. Enélkül az etetés eredményét legfeljebb remélni lehet, nem kontrollálni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy sok gazda a BARF mellett azért dönt, mert bizalmatlan az ipari takarmányokkal szemben. A választás során azonban nem az érzelmi szimpátiának, hanem a szakmai érveknek kell dönteniük. Egy jó minőségű táp biztonságos és teljes értékű táplálék lehet kedvencünk számára.
Az Állatorvostudományi Egyetem célja, hogy hiteles, megalapozott információkkal segítse az állattartókat a felelős döntésben. A nyers etetés lehet egy lehetséges út – de csak akkor, ha tisztában vagyunk annak kockázataival, és képesek vagyunk kezelni őket. Mert egy jó szándékú döntésből is lehet baj, ha nem kíséri tudatosság és szakértelem.
A MEC_N 149276 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a Tudományos Mecenatúra Tudomány-népszerűsítés, közösségi tudomány támogatása MEC_N_24 pályázati program finanszírozásában valósult meg.