Az antibiotikum használat az élelmiszertermelő állatoknál nem csak állategészségügyi kérdés. Hatással van a gazdaságra, a közegészségügyre és végső soron mindannyiunk táplálkozására. A rutinszerű antibiotikum használat ideje lejárt: a fenntartható jövő a prevencióról, a modern tartástechnológiáról és a felelős döntésekről szól.

Az élelmiszertermelő állatokkal kapcsolatban az antibiotikum használat nemcsak állategészségügyi, hanem társadalmi, gazdasági és közegészségügyi kérdés is. Az, hogy milyen gyógyszert, mikor és milyen céllal alkalmazunk egy baromfi-, sertés- vagy szarvasmarha telepen, messze túlmutat az adott állomány problémáján.  Az antimikrobiális rezisztencia nem elméleti veszély, hanem olyan közvetlen veszélyforrás, ami minden nap, mindannyiunk tányérján visszaköszön.

A telepi gyakorlat sokáig a megelőző célú antibiotikum-alkalmazásra épült. Voltak idők, amikor a növekedési erély vagy a termelési mutatók javítása érdekében rutinszerűen adtak antibiotikumot az állatoknak, gyakran keveréktakarmány formájában. Ma már egyértelmű, hogy ez nem fenntartható, és nagyon káros gyakorlat. Az EU szabályozás egyértelmű: 2022 óta tilos antibiotikumot hozamfokozásra alkalmazni, és a megelőző jellegű használat is csak szigorú indokoltsággal, kivételes esetekben engedélyezett. Magyarországon ma már csak azok az állatorvosok írhatnak fel antibiotikumot haszonállatok számára, akik sikeresen elvégzik az Állatorvostudományi Egyetemen meghirdetett Antimikrobiális szerek helyes használata élelmiszertermelő állatokban című továbbképzést. A képzés garancia arra, hogy csak valóban felkészült szakemberek alkalmazzanak antibiotikumot az élelmiszerláncban.

A kezeléshez elsősorban pontos diagnózis kell. Egyre több telepen rutinszerű a mikrobiológiai mintavétel, és ha szükséges, érzékenységi vizsgálat is történik, így elkerülhető a túlkezelés, és hosszabb távon is megőrizhetőek azok a hatóanyagok, amelyekre nélkülözhetetlenek. Ezért a megelőzés minden korábbinál hangsúlyosabb. Ide tartoznak a vakcinázási programok, az állatorvosi és telepi protokollok, a célzott takarmányozás, a higiéniai szabályok szigorú betartása, és a tartástechnológia egészének újragondolása. Ma már adatok támasztják alá, hogy a modern tartástechnológiai megoldások – például az állománysűrűség csökkentése, a megfelelő légcsere, az itatórendszerek fejlesztése vagy a szakaszos állattartás – mind hozzájárulnak az antibiotikumhasználat mérsékléséhez. Egyszerűen, ahol jobb körülmények között tartják az állatokat, ott ritkábban kell gyógykezelni.

A takarmányozás és az emésztőrendszer egészsége szintén kulcskérdés. A bélmikrobiom, vagyis az emésztőrendszerben élő mikroorganizmusok egyensúlya nemcsak a tápanyagok megfelelő felszívódásában játszik szerepet, hanem az immunrendszer működésében is. Egy nem megfelelően összeállított étrend, a gyors takarmányváltás vagy egy megalapozatlan antibiotikumkúra könnyen felborítja ezt az egyensúlyt. Egyre több gazdaságban alkalmaznak takarmány-kiegészítőként probiotikumokat, fitogéneket vagy savanyítókat, amelyek segíthetnek stabilizálni a mikrobiomot és csökkentik a megbetegedések kockázatát.

A kezelés minden szakaszának dokumentálása jogszabályi kötelezettség. A jól rögzített adatok lehetővé teszik a visszatekintést, az értékelést, és ha kell, a gyakorlat átalakítását. A cél, hogy ott és akkor használjuk gyógyszer, ahol más megoldás valóban nincs.

A MEC_N 149276 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a Tudományos Mecenatúra Tudomány-népszerűsítés, közösségi tudomány támogatása MEC_N_24 pályázati program finanszírozásában valósult meg.