Hazánk agrár civilizációs hagyományai éppoly sokszínűek, mint amilyen változatosak a természet adta feltételei. Az egyetemi tangazdaság igazgatójának, Sinka Anettnek a története ezt az ezerarcú világot is tovább színezi. Martonvásáron nőtt fel, abban a mezővárosban, amely a növénynemesítésben és a kultúrtörténetben egyaránt meghatározó szerepet játszik. A Brunszvik-kastély falai között egykor Beethoven vendégeskedett, és ez a hagyomány ma is élénken átszövi a település zenei életét. Interjúalanyunk öccsével együtt a Beethoven Zenei Általános Iskolában tanult zongorázni, a nyári szünetekben pedig kukoricát idegeneltek a kutatóintézetben.

BALÁZS GUSZTÁV

– Édesapám tűzoltó volt, mellette kovácsoltvas szerkezetlakatos vállalkozást vezetett, sajnos már nincs köztünk. Apai dédnagyapám patkolókovács volt. Édesanyám pénzügyesként a bankszektorban dolgozott. Az én pályaválasztásom csírája a szlovák határ közelében, Bánrévén gyökerezik, ahol anyai nagyszüleim éltek. Nagyapámnak volt lova és kocsija, nyaranta együtt mentünk a lucernaföldre. Ekkor még csak érintgetett a föld vonzása. A mezőgazdasági szakma szeretete Mosonmagyaróvárt alakult ki bennem, a hírneves Akadémián. Gazdasági agrármérnöknek tanultam – még a lineáris képzésben –, az akkoriban rendkívül népszerű EU szakirányon. Németországban farmgyakorlatot szereztem. Ebben az időben szerettem meg a szarvasmarha-tenyésztést, amiből a diplomadolgozatomat írtam a Bos-Genetic mesterséges termékenyítő állomáson. S mit hozott a jövő! A telep ma már tangazdaságunkhoz tartozik, Raffer Roland vezetésével.

– Hogyan indult a szakmai pályafutása?

– Azt nem mondhatom, hogy az agrárcégek versengtek volna a magassarkút viselő agrármérnökökért, ráadásul én mindenképp az állattenyésztésben akartam dolgozni. Először német tolmácsként helyezkedtem el Pesten, az Andrássy úton. Mivel nagyon kedvelem a képzőművészetet, az egyik ebédszünetben átmentem a KOGART Galériába. Egy rendkívül kedves úr – később kiderült, hogy maga Kovács Gábor, a galéria tulajdonosa – mutatott nekem egy magyar szürkemarha gulyát ábrázoló festményt. – Ó, hát ez gyönyörű! – kiáltottam fel – ez az én szakmám.

Kovács Gábor javasolta, hogy nyújtsam be az önéletrajzomat az Agárdi Farm Kft-hez. Ezt a tanácsot megfogadva, többkörös felvételi eljárás után felvettek növénytermesztési asszisztensnek. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az ügyvezető a HR osztályra küldött, és ugyanaz a festmény lógott a falon! Kiderült, hogy a farmnak is Kovács Gábor volt akkor a tulajdonosa. Az ügyvezető átadta a tulajdonos üzenetét: soha ne hagyja senkinek, hogy elvegye a szakma iránti lelkesedését!

Több mint 10 évig dolgoztam Agárdon, közben növényvédelmi szakmérnöki képesítést is szereztem. Az országban másodikként – de a legnagyobb területen – vezettük be a precíziós technológiát, amely jelentős ráfordítás megtakarítást eredményezett.

A hatezer hektáros gazdaság növénytermesztési és műszaki igazgatójaként mentem szülési szabadságra a fiam érkezésekor. Nagyon megszerettem a szakmámat, és szerencsére lehetőségem is volt bizonyítani. Ahogy egy ügyvédnek szeretnie kell a paragrafusokat, úgy a mezőgazdaságban meg kell értenünk, hogy mit tud a föld. Együtt kell lélegeznünk vele. Kijárni minden nap, köszönni a növényeknek, különösen kora reggel, amikor csillog a harmat a leveleken.

– Miként került az Állatorvostudományi Egyetem tangazdaságába?

– A mezőgazdaság világában – akárcsak más ágazatokban – a cégek és a vezető szakemberek is gyakran mozognak a piaci körülmények között. Mire 2017-ben ismét munkába álltam, az agárdi cég, ahol korábban dolgoztam, tulajdonost váltott. Először a Cashline Holding Zrt.-vel tárgyaltam, akik Tolna megyébe kerestek menedzsert. Közben azonban egy növénytermesztő vállalkozás felhívta a figyelmemet a dóramajori tangazda-ság vezetői pozíciójára is. Így kerültem ide először igazgatóként. A növénytermesztés versenyképessé tételét tűztem ki célul, másfél év után mégis Tolnába hívott egy nagyobb próbatétel. A Gerjen Agrár Zrt. vezérigazgatója lettem. Mivel „hoztuk a számokat”, a tulajdonos felajánlotta paksi cégének vezetését is, majd a két társaságot egybeolvasztva a Dunamenti Mezőgazdasági Zrt. élére kerültem. Ezután a holding magas áron értékesítette a céget, én pedig egy év aktív pihenőt tartottam – a családommal bejártuk a világot. 2024. január 10-e óta újra itt dolgozom a tangazdaságban: először dr. Battay Márton főtitkár úrral egyeztettünk, majd Prof. Dr. Sótonyi Péter rektor úrral ültünk le beszélgetni a lehetőségről. Az egyetem komoly összegeket fordít a tangazdaság fejlesztésére, amit minden ideérkező saját szemével láthat.

– Melyek a tangazdaság jellemző adottságai?

– Területünk összesen 897 hektár, ebből 267 hektár gyep – legelők és kaszálók –, a fennmaradó rész pedig szántó. Maglód és Pécel között több mint száz hektár jó minőségű szántóföldünk van. Elsődleges feladatunk az állattenyésztés takarmányigényének biztosítása. Hagyományos növényeket termesztünk: tritikálét, zabot, lucernát, búzát, árpát és muhart. Kukoricát, illetve cirkot attól függően vetünk, hogy a takarmánybázist hol szükséges kiegészíteni. A lovak, szarvasmarhák és juhok legeltetése megoldott. A többi területen a vetésforgót követjük, ügyelve arra, hogy a lehető legnagyobb agrártámogatást érjük el. Az igénylésekben kolléganőnk, Zentai Réka nagy tapasztalata segít bennünket – vele együtt mindig a lehető legtöbbet hozzuk ki a támogatási rendszerből. A gazdálkodási naplóhoz a háttéranyagot Nagy Ferenc készletgazdálkodó munkatársunk biztosítja.

Üllőn homokosabb talaj található, ezért első döntéseim között volt a szervestrágya eladásának leállítása – hiszen ez olyan érték, amit vétek volna kiadni a kezünkből. A homokos föld szerkezetének javítására és a nedvesség megőrzésére juttatjuk vissza a talajba.

– Mennyire tartja fontosnak az egyetem vezetése a Dóramajorban zajló munkát?

– Rektor Úr elvárásai alkotásra ösztönzők, amihez a forrásokat is rendelkezésre bocsátja. Együtt valljuk, hogy a jó gazda gondosságával kell vezetni a majorságot – enélkül persze sehol sem lehet eredményt elérni. Nagyon fontos létrehozni egy olyan csapatot, amelyben mindenki egy irányba húz, ezzel azonos értékű az a követelmény, hogy rendnek kell lenni. Amikor először dolgoztam itt, poros és földes utak voltak. A hetesi gyakorlatos hallgatók ma már aszfaltos úton közlekednek szállásuktól az aznapra meghatározott munkahelyükig.

Vállalásaink is sokrétűek. A Haszonállatgyógyászati Klinika korábban külső vállalkozásoktól vásárolta az oktatáshoz szükséges állatokat. Az Egyetem fizetett azért, hogy a császármetszési gyakorlatokon rendelkezésre álljanak elléshez közeli vemhes tehenek. Ma már ezt az állományt mi „állítjuk elő” és a szarvasmarhák az oktatás után pár héten belül visszakerülnek hozzánk. A Lógyógyászati Klinikát és a ráckeresztúri Bos-Genetic telepet is kiszolgáljuk tömegtakarmánnyal és alomszalmával.

Jövőre szeretnénk a klinika teljes igényét, 500 bálát megtermelni.  Rektor Úr engedélyével elkezdtük a gyepfelújítást: 50 hektáronként feltörjük a területet, bedolgozzuk a talajba a szervestrágyát és újravetjük a gyepet, hogy ismét magas hozamúak legyenek. Ennek azonban elég magas a beruházási költsége. Szintén Rektor Úr engedélyezte a juhhodályok tetőszerkezetének újjáépítését, amely egészségesebb és nagyobb állománnyal segíti majd az oktatást.

– Milyen további érdekességekről tud beszámolni olvasóiknak?

– A Cifra istállót a bértartói lovasudvarban tavaly, a Cserepes istállót az idén újítottuk fel. Az oktatást segítő három ló vásárlására is lehetőséget kaptunk. A hetesi gyakorlaton túl a hallgatók a nyári szünetben is kijöhettek Üllőre, és akik igényelték, lovas oktatásban részesültek. Akadálypályánkat diákok és bértartóink is használhatják. Részesei vagyunk a magyartarka szarvasmarhák őshonos génmegőrzési programjának, amibe 20 egyeddel kapcsolódtunk be. Az állományunk 97 százalékos vérhányaddal rendelkezik. Emellett vannak suffolk juhaink, két szamarunk és négy fajtából álló tyúkállományunk.

A szarvasmarha, sertés, baromfi szekció Kaszta Irén, a lovászat Kaszta Attila, a juhászat Kalina Gábor vezetésével működik, az állattenyésztési ágazat egészét Pálinkás Péter és Puskás Csaba irányítja.

A tangazdaság ellátó állatorvosai Dr. Harmat Levente és Dr. Novinszky Petra.  A hetesi gyakorlatosok oktatásáért Harmat doktor úr a felelős, segítői Földvárszki Ferenc és Kékesi Kitti. A gyakorlatokon az állatgondozók is oktatnak. Például a 300 juh féreghajtását együtt végzik gondozók és hallgatók.

A Dóramajorba érkezők rögtön meglátják az épülő négy évszakos lovaspályát, amit úgy alakítunk, hogy minden időjárási körülmények között lovagolható legyen. A nagy fogathajtó pálya felújítása is megkezdődött, amely talajcserével és az öntözőrendszer kiépítésével bővült.

Így épül fel a mi kis piramisunk.

Örömmel tölt el, hogy kiváló kapcsolatot ápolunk az üllői önkormányzattal, és ők is büszkék arra, hogy itt működik az Állatorvostudományi Egyetem Tangazdasága és Lógyógyászati Klinikája.

– A szabadidejét is jellemzi az aktivitás?

– Igen, így érzem jól magam! Férjemmel és 11 éves fiunkkal szeretünk túrázni. Nem ám csak sétautakon, a vasalt utak szerelmesei vagyunk itthon és Európa országaiban. Az autónkból nem hiányozhat a via ferrata felszerelés a mászócipőktől a karabinereken át a sisakokig. Mindig úgy próbáljuk kiválasztani az utazásokat, hogy ennek a sportnak is hódolhassunk. Ennél ritkábban tudok időt szakítani rá, de annál jobban kikapcsol a festés! Főként tájképeket festek és az aqua fluid technikát is nagyon szeretem.

– Reggelente honnan indulnak munkába?

– Székesfehérvárról, a Sóstó mellől. Hátsó kapunk a tanösvényre nyílik, így ott is, és Dóramajorban is a természet közelében élünk. A férjem a KITE Zrt. sárbogárdi géptelepének vezetője.

– Jó messze dolgoznak egymástól!

– Ez igaz, elválaszt bennünket a Duna, de mivel a férjemet gyakran vezeti hivatalos útja Dabasra, alkalmanként ott ebédelünk együtt, vagy meglátogat engem Dóramajorban. A távolságokat megszoktuk. Üllő szinte meg sem kottyan, hiszen korábban naponta vezettem 250 kilométert Tolna vármegyébe. Csak a délutáni dugók ne lennének!

A párom cecei születésű, családja dinnyetermesztéssel foglalkozik. Gyermekünk is velük együtt dolgozik nyaranta, ő ott barátkozik a mezőgazdasággal.