A társállattartás statisztikailag igazolható módon jót tesz a magyaroknak: összefügg a jobb mentális jólléttel, a nagyobb életelégedettséggel és az alacsonyabb magányérzettel – derül ki az Állatorvostudományi Egyetem friss országos reprezentatív kutatásából. Az eredmények azt mutatják, hogy a társállatok jelenléte nemcsak érzelmi értéket képvisel, hanem mérhető módon is hozzájárul az emberek kiegyensúlyozottabb és elégedettebb életéhez. Mindez a társállattartás társadalmi jelentőségét is egyértelműen alátámasztja.
A kutatás célja az volt, hogy átfogó képet adjon arról, hogyan függ össze a társállattartás az emberek jóllétével Magyarországon. Az adatfelvétel 2026. február 12. és 27. között zajlott, személyes kérdezéssel, 1012 fős mintán. A mintát kvótakövetéssel alakították ki annak érdekében, hogy az tükrözze a 18 év feletti magyar lakosság összetételét nem, életkor és lakóhely szerint. A kérdőív 110 változót tartalmazott, és a társállattartás jellemzői mellett a mentális jóllétet, a társas kapcsolatokat és az egészségi állapotot is vizsgálta, az adatokat pedig statisztikai módszerekkel elemezték.
Az eredmények alapján a társállattartás jellemzően hosszú távú kapcsolatot jelent, hiszen a válaszadók több mint fele több mint tíz éve él együtt állattal, és további jelentős részük is több éve tart társállatot. Ez azt mutatja, hogy legtöbb esetben az állatok jelenléte nem alkalmi döntés, hanem tartós, mindennapi kapcsolat, amely az életminőség részévé válik.
A mentális jóllét vizsgálata során a kutatók egy nemzetközileg validált, 0–25 pontos WHO-5 jólléti skálát alkalmaztak, amely azt méri, mennyire érzi magát valaki kiegyensúlyozottnak, energikusnak és pozitívnak a mindennapokban. A teljes minta átlaga 15,09 pont volt, azonban a társállattartók ennél magasabb értékeket értek el. A kutyát és macskát is tartók átlaga 15,79 pont, a kutyatartóké 15,61 pont volt, míg a nem állattartók átlaga 14,70 pontot ért el. A csoportok közötti különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak, ami azt jelenti, hogy a társállattartók valóban jobb megélt jóllétről számoltak be.
Az élettel való elégedettséget mérő SWLS skála eredményei szintén ezt a képet erősítik. A teljes minta átlaga 23,81 pont volt, míg a kutyatartók átlaga 24,7 pontot ért el, ami meghaladja a társállatot nem tartók 23,44 pontos értékét. A társállattartók nagyobb arányban tartoznak a magas és nagyon magas elégedettségi kategóriákba, és a különbségek itt is szignifikánsak voltak.
A magányosság vizsgálata során az UCLA skála eredményei azt mutatták, hogy a társállattartók kevésbé érzik magukat magányosnak. A nem állattartók átlagos pontszáma 2,47 volt, míg a kutya- és macskatartók esetében ez az érték 2,15 volt. Mivel ezen a skálán a magasabb pontszám nagyobb magányérzetet jelent, az alacsonyabb értékek egyértelműen kedvezőbb helyzetet mutatnak. A különbségek ebben az esetben is statisztikailag szignifikánsak voltak.
Az észlelt stressz szintjét mérő skála nem mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között, ugyanakkor a kutyatartók átlagosan alacsonyabb értéket értek el, mint a nem állattartók.
A kutatás arra is rámutat, hogy a társállattartás iránti igény széles körben jelen van a társadalomban, ugyanakkor sok esetben külső körülmények, például a lakhatási feltételek vagy az időhiány akadályozzák ennek megvalósítását.
A vizsgálatot az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző és Módszertani Központ, Alkalmazott Élelmiszertudományi Tanszék, valamint Törvényszéki Állatorvostani és Gazdaságtudományi Tanszék szakemberei készítették, a kutatást pedig a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány támogatta. Az adatok részletes feldolgozása jelenleg is zajlik, a későbbiekben további, mélyebb összefüggéseket feltáró eredmények és elemzések közzététele várható.
További információk:
Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központ
E-mail: [Kattintson az emailcímhez]