A kullancsokkal kapcsolatban a legbiztonságosabb hozzáállás az, ha abból indulunk ki, hogy az év bármely szakában találkozhatunk velük. Ennek ellenére vannak időszakok, amikor a csípés kockázata lényegesen alacsonyabb, mint máskor. Ilyenek például a hosszan tartó, száraz nyári időszakok.

A hazánkban honos kullancsfajok többsége – köztük a leggyakoribb közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és a kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) – rosszul tűri a száraz körülményeket, mivel fejlődésükhöz és túlélésükhöz magas relatív páratartalomra van szükség. Emiatt aktivitásuk a nyári aszályos időszakokban jelentősen visszaesik, ilyenkor fejlődési alakjaik jellemzően az avar mélyebb rétegeiben vagy rejtett helyeken élő gazdákon (például rágcsálókon) vészelik át a szárazságot. 

Ugyanakkor több hazai kullancsfaj kifejezetten melegkedvelő, és éppen a nyári hónapokban a legaktívabb. Ilyen például a hivatalos magyar névvel még nem rendelkező, de hazánkban gyakori Haemaphysalis concinna. 

Az érme másik oldalát legfőképp a délről érkező, melegkedvelő kullancsfajok jelentik. Ide tartoznak a csíkoslábú kullancsok (Hyalomma marginatum és Hyalomma rufipes), valamint a barna kutyakullancs (Rhipicephalus sanguineus sensu lato), amely a kutyák hepatozoonózisának és egyes babesiózisainak ismert terjesztője. A kifejezetten száraz, meleg területeket kedvelő Hyalomma fajok egyelőre elsősorban vonuló madarak által behurcolt, ritka vendégek Magyarországon. Bár egyes években sikeresen vedlenek, sőt alkalmanként szaporodásukra is van példa, a Kárpát-medencében eddig nem alakítottak ki tartósan fennmaradó, önfenntartó populációkat. Ezzel szemben a barna kutyakullancs kisebb számban ugyan, de már jelen van hazánkban. Bár előfordulása továbbra is ritkának számít, jelenlétével és az általa terjesztett kórokozókkal a legmelegebb nyári időszakokban is érdemes számolni. 

Távolabbról szemlélve a jelenséget akár azt is gondolhatnánk, hogy a száraz nyári napok számának növekedésével együtt járó csökkent kullancsaktivitás a klímaváltozás egyik kedvező következménye lehet. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, még akkor is ha a délről érkező kullancsokat – helytelenül –  kivonjuk a képletből. 

A telek enyhülése és a tartós fagyos időszakok egyre ritkábbá válása miatt a kullancsok téli aktivitása növekedhet, így részben „bepótolhatják” a nyári, aszály okozta aktivitáscsökkenést. Emellett a kullancspopulációk fennmaradásában kulcsszerepet játszó vadon élő gazdaállatok – például a nagyvadfajok és a kisemlősök – áttelelési esélyei is javulnak az enyhébb telek során. A nagyobb számban túlélő gazdaállatok több táplálkozási lehetőséget biztosítanak a kullancsok számára, ami hosszabb távon a kullancspopulációk növekedését is elősegítheti. 

Éppen ezért, kedvenceink védelme a külső élősködők ellen az év minden napján kiemelten fontos.

Dr. Keve Gergő