Az idei aszály sajnos nem kímélte a vadon termő gyógynövényeket és ehető növényeket sem, ami kifejezetten meglátszik a húsos som (Cornus mas) idei termésátlagán. Egy jó, csapadékos nyár után már augusztus végén láthatóak a bokrok ágain a kellemesen fanyar, édeskés, hosszúkás piros bogyói, amik a teljes érés pillanatában, enyhén bordósra váltva azonnal le is hullanak a földre. Most viszont a szárazság miatt a termések nem tudtak megfelelően kifejlődni, így lényegében csak a vízhez közeli völgyaljakban reménykedhetünk némi ehető gyümölcsben. Bár az igénytelenebb veresgyűrű som (Cornus sanguinea) fekete, ehetetlen és enyhén mérgező álbogyóival lépten-nyomon találkozhatunk, a húsos som hiányát megérzi az egész erdei ökoszisztéma.
Ez a kritikus terméshiány az erdei állatvilágot élettani szempontból is rendkívül nehéz helyzetbe hozza. A kora ősz ugyanis a téli felkészülés időszaka, amikor a gímszarvasok, őzek, vaddisznók, de még a borzok, rókák, nyestek és a kisebb rágcsálók is előszeretettel gyűjtik a földre hullott somot. A lédús bogyók könnyen emészthető cukrokat és energiát biztosítanának a téli zsírraktárak felépítéséhez. A som kiesésével az állatok kénytelenek alacsonyabb tápértékű vagy nehezebben hozzáférhető táplálékra áttérni, így sokkal gyengébb kondícióban és kisebb tartalékokkal vágnak neki a hideg hónapoknak.
Noha a som a kisemlősök és madarak táplálkozásában nem olyan ” tömegtakarmány” mint pl. a fekete bodza (Sambucus nigra), azonban az aszály a bodzabokrokat sem kímélte.
Ennél is nagyobb élettani veszteség a vitaminok és védőanyagok hiánya. A húsos som köztudottan rendkívül gazdag C-vitaminban, flavonoidokban és antioxidánsokban, emellett magas cseranyagtartalma természetes úton védi a bélflórát és csökkenti az emésztőrendszeri fertőzések kockázatát. Az erdei madarak – mint a rigófélék, a mátyásmadár vagy a fácán – és a gyümölcsevő emlősök ettől a természetes immunerősítőtől esnek most el, ami miatt fogékonyabbá válhatnak a betegségekre és a téli stresszhatásokra.
Mindeközben a természetes magterjedés is megtorpan, hiszen a bogyókat fogyasztó állatok hiányában a som nem tud eljutni az erdő újabb területeire.
Bár ez a szívós, kora tavasszal virágzó cserje túl fogja élni a szárazságot, az idei aszályos nyár jól példa arra, mennyire függ a vadon élő állatok egészsége és téli túlélése egyetlen növényfaj sikeres termésétől.