Október 3-án Vanyarc, Sarlóspusztán rendezték meg a III. Lóbarát Fesztivált, amelynek középpontjában a felelős, tudatos és ló központú állattartás, valamint a hiteles szakmai ismeretek megosztása állt. Az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszékét három oktató képviselte a rendezvényen. Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya és Dr. Moravszki Letícia „Hogyan legyek a lovam sztárszakácsa – Hogyan válasszak takarmányt a saját lovam számára?” címmel tartott workshopot, Dr. Orosz Szilvia pedig a szénaminőség értékeléséről adott elő „Nem minden a külcsín, hanem a belbecs” címmel. Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya emellett az antibiotikum-használatról és a rezisztenciáról, Dr. Orosz Szilvia pedig a lótartás fenntarthatóságáról szóló kerekasztal-beszélgetésben vett részt.
A takarmányozási workshop különlegességét az adta, hogy az elméleti ismereteket valós lótartási helyzeteken keresztül mutatta be. Előzetesen három lótartótól kérték be a lovak etetési szokásaira és takarmányaira vonatkozó adatokat, majd ezek részletes elemzésével keresték az egyes adagok erősségeit, hiányosságait és fejlesztési lehetőségeit. A három eltérő élethelyzet – egy idősödő hobbiló, egy díjló és egy tenyészkanca – példáján a résztvevők láthatták, hogy a megfelelő takarmányozási döntésekhez nem elegendő önmagában a takarmány címkéje vagy a ló munkaterhelése. Az állategészségügyi és dietetikai szempontokat, a ló kondícióját, a tartási körülményeket, az edzés jellegét és a kiegészítő takarmányok indokolt használatát együtt kell értékelni. A workshop egyik fontos tanulsága az volt, hogy a „lóra szabott”, egyedi tanácsadás alapja a pontos és részletes információgyűjtés: csak akkor lehet valóban a ló szükségleteihez igazítani az étrendet, ha ismerjük azt is, mit, mennyit, milyen körülmények között és milyen céllal kap az állat.
A bemutatott esetek közös üzenete volt, hogy a széna a ló mindennapi takarmányozásának alapja, minőségét azonban nem lehet pusztán ránézésre megítélni. A tanszék tapasztalatai szerint az elmúlt években egyre nagyobb kihívást jelent a megfelelő beltartalmú szálastakarmány biztosítása, ezért az általános táblázati értékek önmagukban nem adnak kellően megbízható alapot az egyedi takarmányozási tanácsokhoz. A széna laboratóriumi vizsgálatával állapítható meg, milyen az energia-, fehérje-, rost- és ásványianyag-tartalma, így az is, milyen kiegészítésre van szüksége az adott lónak a teljes értékű takarmányozáshoz.
Ez az idei, szélsőséges aszály okozta szénahiány és a gyenge minőségű takarmányok megjelenése miatt különösen fontossá vált. Dr. Orosz Szilvia előadásában a hazai szénatermelés idei mutatóin keresztül mutatta be a jelentős területi különbségeket: a bemutatott adatok alapján a Dunától keletre fekvő térségekben a csapadékhiány több helyen már rendkívül kedvezőtlen, sivatagi jellegű termelési feltételeket teremtett. A laboratóriumi eredmények értelmezésekor szó esett arról is, hogy a magas rosttartalom utalhat a késői betakarításra, amely csökkentheti az emészthetőséget, míg a magas hamutartalom talajszennyeződésre is figyelmeztethet. A fehérjetartalom szintén fontos támpont: az alacsony értékek gyakorisága komoly takarmányozási kihívás, hiszen a megfelelő fehérjeellátás az izomzat fenntartásához is szükséges, a kedvezőbb eredmény pedig tudatos talajgazdálkodással és tápanyag-visszapótlással is összefügghet. Szilvia előadásának egyik fő üzenete az volt, hogy a laboratóriumi eredmények számai mesélik el igazán a széna történetét.
A fenntartható lótartásról szóló beszélgetésben az aszály és az egyre bizonytalanabb takarmányellátás hosszú távú következményei is előtérbe kerültek. A résztvevők hangsúlyozták az előrelátó tervezés jelentőségét: érdemes már ősszel kapcsolatot teremteni a szénatermelőkkel, előre lekötni a szükséges mennyiségeket, és fejleszteni a biztonságos tárolás, illetve a betárazás feltételeit. Az is szóba került, hogy egyes természetvédelmi területekről származó széna beltartalma a késői betakarítás miatt kedvezőtlen lehet, és szárítás után olyan növények is belekerülhetnek a takarmányba, amelyeket a lovak legeléskor ösztönösen elkerülnének. Takarmányhiány idején szükség lehet a korábban szokatlan alternatívák mérlegelésére, ez azonban nem jelentheti a kockázatok figyelmen kívül hagyását: a nehezen emészthető rostban gazdag takarmányok emésztőszervi problémákhoz járulhatnak hozzá, a cirokfélék, köztük a szudánifű pedig mérgezési kockázatot hordozhatnak. Ilyen helyzetekben különösen fontos az alapanyag pontos azonosítása, a megfelelő vizsgálatok elvégzése és a szakember bevonása.
Az antibiotikum-használatról szóló kerekasztal szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy az állatok egészségének megőrzése közös felelősség. Az antibiotikumok alkalmazásának szükségességéről és módjáról az állatorvos dönt, a lótartó feladata pedig az előírt kezelés pontos betartása, a megmaradt gyógyszerek önálló újrafelhasználásának elkerülése, valamint annak támogatása, hogy indokolt esetben mikrobiológiai vizsgálat is segíthesse a megfelelő kezelés kiválasztását. Ugyanilyen lényeges a megelőzés: a vakcinázási programok, a megfelelő higiénia, a lovardák közötti mozgás tudatos kezelése, a saját ápolóeszközök használata és a kiegyensúlyozott takarmányozás mind hozzájárulhatnak az állomány egészségének védelméhez.
A Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék számára kiemelten fontos, hogy a kutatásban és az oktatásban megszerzett tudást az állattartók mindennapjaiban is hasznosítható formában adja át. A mai információbőségben a tudományosan megalapozott tények gyakran nehezen különíthetők el a meggyőzően, de nem feltétlenül hitelesen közvetített állításoktól, ezért különösen fontos a kérdezés, a párbeszéd és a megbízható szakmai források felismerésének támogatása. A tanszék célja, hogy az állattartókkal közvetlen kapcsolatban, érthetően és gyakorlatiasan segítsen eligazodni a takarmányozási kérdésekben, és hiteles tájékozódási pontot jelentsen a gyorsan változó környezetben. Az aszályhoz hasonló kihívásokra ugyanis nem egyetlen szereplő képes választ adni: a lótartók, a takarmánytermelők és a szakemberek együttműködésére, előrelátó tervezésre és a tudományos eredményekre épülő döntésekre van szükség a lovak egészségének és jóllétének hosszú távú megőrzéséhez.