A tavalyi év egyik nagy szenzációja volt a világ legnagyobb pókhálójának a felfedezése Görögország és Albánia hátárán található barlangban. A nagy háló árnyékában azonban sokkal kisebb, másfél milliméternél is kisebb, színtelen pókok is élnek a kénes vizű barlang sötétjében. A gyűjtött példányok mikroszkópos és molekuláris vizsgálata egyértelművé tette, hogy a tudomány számára még ismeretlen fajról van szó. Az új faj leírása a ZooKeys című nemzetközi szakfolyóiratban jelent meg 2026. október 6-án. A tanulmány szerzői között magyar kutató-oktatók (Urák István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) illetve barlangászok (Serban M. Sarbu) is voltak, utolsó szerzője pedig Szűts Tamás, az Állatorvostudományi Egyetem Zoológiai Tanszékének tudományos főmunkatársa, a Diverzitás és Evolúció Kutatócsoport vezetője.
Nemzetközi kutatócsoport írt le egy eddig ismeretlen pókfajt, a Cataleptoneta sulfur-t a híres Skordili’ Sulfur vagyis Skordili Kén-barlangjából. A barlang a Vromoner-kanyonban, a Sarandaporo folyó völgyében, Görögország északnyugati és Albánia déli részének határán található és a világ legnagyobb pókhálójának ad otthont.
Büdös víz, kénes barlang
A Vromoner-kanyont a Sarandaporo folyó vájta ki, ahogy átvágott a sziklán. A Vromoner név görögül szó szerint „büdös vizet” jelent, és a névnek oka van: a barlang mélyén természetes források bugyognak, kénben gazdag vizük jellegzetes, záptojásszagot áraszt. A szulfidos patak végigfolyik a barlangon, majd a bejáratnál a Sarandaporo folyóba torkollik.
Az új pók névadó lelőhelye a Kénes-barlang (Sulfur Cave). Bejárata Görögországban nyílik, mélyebb szakaszai azonban Albániába nyúlnak át.
Az új faj
A Cataleptoneta sulfur a Leptonetidae pókcsaládba tartozik. A hím testhossza mindössze 1,26 milliméter, teste halványsárga és szinte színtelen, hat szeme van, lábai hosszúak és vékonyak, ami a föld alatti életmód jele. A rokon fajoktól a hím tapogatóján található három, tulipánra emlékeztető, háromszirmú alapú szőr különbözteti meg. A leírás morfológiai és genetikai adatokra egyaránt épül, a DNS-vizsgálat is egyértelműen különálló fajként azonosította az új pókot.
A faj a barlang mély, sötét szakaszain él. A barlangfalon és a cseppköveken, gyakran a kénes patakok és tavak közelében épít egyszerű, lapos hálókat. Hímek, nőstények és fiatal egyedek az év minden szakában megtalálhatók, mert a barlang klímája állandó, és a felszíni évszakváltozások nem érik el. A pókok az ugrókákkal (Collembola) táplálkoznak, amelyek szokatlanul nagy számban élnek a barlangban.
Nem egyetlen lény műve
A Kénes-barlang másik nevezetessége a világ eddig ismert legnagyobb pókhálója, ami egy rendkívül nagy kiterjedésű pókháló-rendszer. Szerencsére nem egyetlen hatalmas pók munkája, és nem is az újonnan leírt fajé. Urák István és munkatársai 2025-ben megjelent tanulmánya szerint a telep több mint 100 négyzetméteren terül el, és a becslések szerint körülbelül 111 000 pók él benne: nagyjából 69 000 házi pók (Tegenaria domestica) és több mint 42 000 tüskésfejű pók (Prinerigone vagans). A kutatók szerint ez az első dokumentált eset, hogy ezek a fajok kolóniát alkotnak.
Az ilyen tömeges előfordulás első hallásra meglepő, hiszen a barlangok jellemzően táplálékszegény élőhelyek. A magyarázat az, hogy a legtöbb ökoszisztémával ellentétben itt nem a fotoszintézis jelenti az alapot. A felszíni életközösségekben a növények és az algák a napfény energiáját kötik meg, és ezzel indítják el a táplálékláncot. A Kénes-barlangban sötét van, az alapot mikroorganizmusok adják, amelyek kémiai reakciókkal, például kénvegyületek oxidálásával nyernek energiát. Ezek a kénoxidáló biofilmek borítják a nedves barlangfalakat, energiájuk pedig az árvaszúnyogok lárváin és kifejlett példányain keresztül jut el a magasabb szintekre. A pókok mellett más apró ragadozók is erre a helyben megtermelt táplálékforrásra támaszkodnak, például atkák, álskorpiók, futóbogarak és százlábúak.
Mit jelent a felfedezés?
A Cataleptoneta sulfur tudományra új faj, a nemzetség kilencedik ismert képviselője a világon, Európában pedig a nyolcadik. Albániából ez az első ilyen nemzetségbe tartozó faj. A kutatók szerint a Mediterráneum további barlangjaiban is várhatók hasonló felfedezések.
A vizsgálatok egy tudományos kérdésre is rávilágítottak: a Cataleptoneta nemzetség a jelenlegi felfogás szerint nem alkot egyetlen természetes rokonsági csoportot, határai a Barusia nemzetségével több ponton összemosódnak. A szerzők szerint ennek tisztázásához jól mintázott, átfogó vizsgálat szükséges.
A tanulmány azt is mutatja, hogy a barlangi pókok jó modellszervezetek: gyenge terjedőképességük és szűk elterjedésük miatt kiválóan alkalmasak az elszigeteltség hajtotta fajkeletkezés vizsgálatára. Az új faj ráadásul egy olyan ökoszisztéma tagja, amelynek működését nem a napfény, hanem a föld mélyéről feltörő kénvegyületek tartják fenn.