A kökény (Prunus spinosa) az európai erdőszélek, mezsgyék és cserjések egyik leggyakoribb faja, amely táplálékforrást és menedéket biztosít számos hazai madár- és kisemlősfaj számára.
Népi nevén ekeakadály, boronafa, koronafa, kökönye, tövisfa vagy zabszilva erdőszegélyek jellegzetes és gyakori cserjefaja. Általában 1-2 méter magasra nő meg, ágai elágazóak, rajtuk jellegzetes szúrós ágtövis található. Leveleik 2-3 cm hosszúak, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, szélük fűrészes. Fehér, ötszirmú virágait kora tavasszal, lombfakadás előtt nyitja, Gyümölcse kerek 1-1,5 cm átmérőjű kékes, hamvas felületű csonthéjas termés, melynek íze fanyar, savanykás. Az első fagyok után azonban már enyhül a savanyúsága, ha édesnem nem is nevezhetjük, de kellemes ízű. 
Gyógynövényként tavasszal gyűjtött virágait (Prunis spinosae flos) és ősszel szedett terméseit (Pruni spinosae fructus) használhatjuk. A virágok flavonoidokat, procianidineket tartalmaznak, a termések inkább csersavban, C-vitaminban és , cukrokban gazdagok.
A szárított kökény virágokat a hagyományos népi gyógyászat hashajtó, vizelethajtó teákba használja, emellett vérnyomáscsökentő hatást is tulajdonítottak neki. Termése cseranyag-tartalmánál fogva összehúzó, szorító hatású: bélhurut, hasmenés kezelésére használható főzet, vagy a friss bogyó levének formájában alkalmazva, de szájüregi sebek, gyulladások kezelésére is ajánlották öblögetőszerként.
A termések gyűjtésének ideje ősszel jön el. Az optimális időpont ehhez az időjárás függvényében változik, meg kell várni vele az első fagyokat, hogy a dér megcsípje bogyókat. Ekkor a termések fanyarsága csökken, enyhén édeskéssé válnak és megpuhulnak. Begyűjtés után a termések aszalókban száríthatók, vagy további feldolgozásra használhatóak: likőr, kocsonya, befőtt, mártás, dzsem és gyümölcsbor is készülhet a kökény termésből.
Ugyanakkor vigyáznunk kell arra, hogy a bogyókból másoknak is jusson, mivel a fagyos téli hónapokban – amikor más táplálék már nincs– alapvető energiaforrást jelentenek sok állatnak.
Elsősorban a rigófélék feketerigó, fenyőrigó, szőlőrigó), a poszáták, a vörösbegyek, a seregélyek, valamint a téli vendégként érkező csonttollúak fogyasztják nagy mennyiségben. A lombok között élő mogyorós pelék és erdei pelék ősszel, a téli álomra való felkészülés, a hízási fázis során intenzíven gyűjtik a kökény ágain lévő bogyókat.
A rágcsálók, mint az erdei egerek pl. sárganyakú erdeiegér és a pockok előszeretettel gyűjtik össze a bokor alá lehullott szemeket. Ők a gyümölcshús mellett elsősorban a csonthéjas termések magas olaj- és tápanyagtartalmú magját fogyasztják.
De közvetett táplálékforrásként is jelentős, mivel kora tavasszal a kökény az elsők között virágzik, így sok beporzó rovart vonz magához. Ez a fészekrakási időszakban a rovarevő énekesmadarak pl. cinegék, füzikék és fiókáik legfontosabb fehérjeforrása. Emellett a kökény több védett lepkefaj pl. kardoslepke, közepes éjjeli pávaszem hernyójának a tápnövénye.
A táplálkozási láncban betöltött szerepe mellett a kökény és az állatvilág kapcsolata kölcsönös: a madarak a bogyók elfogyasztásával és a magok ürítésével hozzájárulnak a növény magjának terjesztéséhez (ornitochória). Ráadásul a kökény sűrű, tövises ágrendszere fizikai védelmet nyújt a táplálkozó vagy fészkelő madaraknak a ragadozókkal szemben.