A beporzó rovarok jelenléte nem csupán esztétikai kérdés a tavaszi-nyári tájban, hanem ökoszisztémánk és élelmezési rendszerünk egyik legszilárdabb pillére. Megőrzésük és állományaik folyamatos nyomon követése – a tudományos monitorozás – mára globális és regionális természetvédelmi prioritássá vált.
A rovarok, mint az ökoszisztéma korai figyelmeztető rendszere
A rovarok kiemelkedően érzékenyen reagálhatnak környezetük megváltozására. A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási események, az élőhelyek fragmentációja és megsemmisülése, valamint a mezőgazdasági és városi vegyszerhasználat mind közvetlenül veszélyeztetik őket. Minthogy életciklusuk rövid és szorosan kötődnek a mikroklimatikus viszonyokhoz, állományaik változása gyorsan és pontosan jelzi az ökoszisztéma leromlását.
A beporzó rovarok csökkenése közvetlen fenyegetést jelent az emberi életminőségre és a mezőgazdaságra egyaránt, mivel fontos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, így jelentős szerepük van az élelmiszerbiztonságban. A vadon élő és a termesztett növényfajok mintegy 75–80%-a igényel elsősorban rovarok általi beporzást a sikeres termésképzéshez.
Kutató zoológus hallgatók a városi méhlegelőknél
A beporzók védelme nem áll meg a természetvédelmi területek határainál. A városi környezetben végrehajtott élőhelyfejlesztési beavatkozások, mint a ritkított kaszálási rend, a vadvirágos vetések vagy a méhhotelek kihelyezése igazoltan pozitív hatással vannak a beporzó rovarok sokféleségére és egyedszámára a városi parkokban.
Ahhoz azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek a hatékonyságát pontosan mérni lehessen, elengedhetetlen a szakszerű terepi adatgyűjtés.
Kutató zoológus hallgatóink szeptemberben az ökológia gyakorlat óráin vonultak ki a városi méhlegelőkre, hogy felmérjék a beporzóközösségek méretét és összetételét. A monitoringot Dr. Pásztory-Kovács Szilvia, a Zoológiai Tanszék tudományos munkatársának és Németh Virág, az Ökológiai Kutatóközpont, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport munkatársának segítségével végezték a Gellért-hegyen és a Városmajorban.
A kora őszi időszak is kiemelten fontos lehet a monitorozás szempontjából, hiszen a nyár végi és ősz eleji virágos növények biztosítják a telelésre készülő fajok utolsó kritikus táplálékforrásait. A hallgatók standardizált mintavételi módszerekkel gyűjtöttek adatokat a vegetáció állapotáról, a virágkínálatról, a beporzó rovarcsoportok számáról és viselkedéséről, valamint feljegyezték a megfigyelések alatti időjárási viszonyokat is. Így közvetlen betekintést nyerhettek a városi zöldinfrastruktúra ökológiai működésébe.
Mindez jól illeszkedik a tágabb törekvésekhez is: a pollinátor közösségek védelme és nyomon követése ma már európai szinten is szabályozva van, hangsúlyozva a közös felelősségvállalást a biodiverzitás megőrzése iránt.
