Hogyan segíthető elő az élelmiszerbiztonság javulása a talaj termőképességének növelésével? Hogyan szorítható vissza a talajdegradáció, illetve azok az antropogén hatások, amelyek a talajokra nehezednek a világnépesség növekedésével? Ezek a kérdések évtizedek óta foglalkoztatják a szakembereket. Az első jelentősebb tanulmányok talajok és a biodiverzitás megóvásának témakörében 1980-as években születtek. Azóta – részben a gazdasági károk, részben pedig a mindennapi életben tapasztalható környezeti változások következtében – e problémák világszinten is az érdeklődés középpontjába kerültek.

Az Európai Bizottság a talajok védelmét prioritásként kezeli, jogi kereteit 2006-os tematikus stratégiájának megfelelően négy alappillére helyezi. Ezek közül az egyik legjelentősebbnek a kutatások tekinthetők, amelyek segítségével a talajvédelem egyes területein tapasztalható információhiány megszüntethető, valamint az uniós törekvések is megvalósíthatók.

Az Állatorvostudományi Egyetem Ökológiai Tanszékének szakemberei e célok elérése érdekében kötelezték el magukat és végeznek kiterjedt kutatásokat az EFOP-3.6.2-16-2017-00012 azonosítószámú pályázat egyik alprojektjének keretében. A különböző mezőgazdasági kezelések (lombtrágyázási, talajtakarási technikák) talaj-élővilágra, valamint növényi szervesanyag-bomlásra gyakorolt hatásait vizsgálják paradicsom- és szamócaültetvényeken a kecskeméti Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Karának munkatársaival együttműködésben. Többek között olyan agrárgazdasági jelentőséggel is bíró élőlénycsoportok diverzitását, illetve közösségi összetételét tanulmányozzák, mint a fonál-, és televényférgek, melyek köztudottan fontos szerepet töltenek be a kártevő-kontrollban és a talajok szervesanyag-háztartásának alakításában, vagy akár kártevőként is. Emellett külön fókuszálnak a rhizoszférában élő különböző mikrobacsoportokra, amik alapjaiban határozzák meg az adott növény túlélését, vagy akár termőképességét.

Összességében elmondható, hogy sokszínű talajbióta nélkül nem beszélhetünk minőségi és mennyiségi értelemben vett biztonságos élelmiszeralapanyag-termelésről. Külön hangsúlyozva az egyre inkább szélsőségessé váló időjárási körülményekhez való alkalmazkodóképesség igényét, melynek egyik kulcsa a talaj-biodiverzitás megőrzése.