Az intézmény alapítását (1787) követően a hallgatók először – kötelező tantárgyként – a kémia professzorainak előadásaiból hallgatták a botanikát. 1857-től 1865-ig és 1867-től 1872-ig a növénytan előadója Galambos Márton (közben Eisenmayer Sándor tanársegéd) volt, akit rövid ideig Thanhoffer Lajos (1873-1874), majd ugyancsak átmenetileg Tormay Béla (1874) követett.
1874-től kezdve hosszú ideig Czakó Kálmán (1875-1895) a kórbonctan és gyógyszertan tanára oktatta a botanikát. Florisztikai tanulmányai mellett megszervezte (1881) a később önálló intézménnyé nőtt Országos Vetőmagvizsgáló Állomást (nagy értékű növény- és maggyűjteményt rendezett be, és részt vett a hazai magvizsgáló állomások szervezésében), de ő honosította meg a főiskolán a szénaelemzési gyakorlatokat, és ezzel a külföldet is megelőzte. Halála után 1896-tól Magyary-Kossa Gyula (1896-1913), a gyógyszertan professzor tanította melléktárgyként a növénytant. 1913-ban Szabó Zoltán magántanárt bízták meg a tárgy oktatásával, aki arra törekedett, hogy biológiai és gyógynövénytani szempontok mellett praktikus szénaelemzésre, a mérgező növények felismerésére és a takarmánynövények ismeretére is megtanítsa a hallgatókat. Utána 1923-1931-ig Varga Oszkár kísérletügyi igazgató adta elő a botanikát. 1931-1944 között Hazslinszky Bertalan kísérletügyi asszisztens, majd adjunktus volt a növénytan tanára. Fő műve a ?Növényi eredetű élelmiszerek és abraktakarmányok mikroszkópos vizsgálata” c. könyv, amely a terület szakembereinek máig hasznos segítője.
A II. világháborút követően a növénytant Boros Ádám (1945-1953) adta elő, aki már egyetemi évei alatt dolgozott asszisztensként Szabó Zoltán mellett az állatorvosi főiskolán.
Jelentős rangot jelentett az a tény, hogy 1953-ban a főhatóság létrehozta a növénytani tanszéket, amelynek vezetésével Modor Vidor egyetemi docenst bízta meg (1953-1971). Az önálló tanszék létrehozatalát elsősorban az indokolta, hogy az állatorvosképzés korszerűbb és a képzés céljait jobban megközelítő, megalapozottabb botanikai oktatást igényelt. Modor Vidor tevékenysége során gyógyszer-analitikai, növényrendszertani, gyógy- és mérgező növényekre vonatkozó szövettani vizsgálatokat végzett, de foglalkozott a takármányszennyező mérgező növények okozta állatelhullásokkal is.
Modor Vidor utóda a tanszék élén Haraszti Ede egyetemi docens lett (1971-1986). Ekkor a tanszék tevékenysége főként a gyepgazdálkodás termelési és állategészségügyi kérdéseire, valamint a takarmányokban előforduló mérgező növényekre, növényi mérgezésekre terjedt ki. Haraszti Ede 1985-ben jelentette meg a ?Mérgező növények – növényi mérgezések? c. könyvét, mely több állatorvos generáció tanulását és munkáját segítette. 1986 és 1990 között a tanszék ügyeit – kurátorként – Bokori József, a takarmányozástani tanszék vezetője felügyelte, 1990 óta pedig Vetter János egyetemi docens, majd egyetemi tanár irányítja. A 90-es évek elején a tanszék oktatási feladatai látványosan nőttek, hiszen először a német (Botanik), majd az angol nyelvű oktatásba (Botany) lépett be. Ezzel egy időben indult a fakultatív tárgyak sorának oktatása (Általános mikológia, Gyepgazdálkodás, Gyógynövényismeret, Gombaismeret stb.), illetve 1996-tól az alkalmazott zoológusképzés, 2006-tól pedig a biológus (BSc) képzés hozott új feladatokat, főként új növénytani diszciplinák oktatásával (Növényszervezettan, Növényrendszertan, Növényélettan).
