Csimpi – „A szeretet és a törődés mindent meggyógyít”
„Csimpi” egy 11 hónapos tibeti terrier kiskutya húsvét előtt pár nappal otthon megette a csigaírtószert és boldogan vitte a kiürült zacskót megmutatni gazdijának, hogy mit talált és evett meg… kb. 15-20 perccel ezután kezdett súlyos idegrendszeri tüneteket mutatni: elvesztette az eszméletét és rángatózott.
A gazdi azonnal elvitte a legközelebbi állatorvoshoz, aki szakszerű elsősegélyben részesítette a kiskutyát, majd beküldte Klinikánkra további ellátásra. Mivel a kollegina telefonon értesített minket, volt időnk előkészülni egy ilyen sürgősségi eset fogadására és azonnali ellátására.
A klinikára érkezéskor az újra görcsös állapotban lévő „Csimpi” azonnal bekerült az ambuláns vizsgálóba, ahol megkezdtük az ellátását. Altatásban kimostuk a gyomrából és a bélrendszeréből a kékeszöld színű méreganyagot, majd gyomorszondán keresztül aktív szén oldatot kapott, hogy a maradék mérget megkössük a gyomor-bélrendszerben.
„Csimpi” ezek után bekerült az Intenzív Osztályra, ahol 18 órán keresztül altatásban tartottuk egy folyamatos cseppinfúzióval azért, hogy kezeljük és megelőzzük a görcsrohamokat, szükség szerint csökkentve vagy mélyítve az altatást. Emellett olyan antioxidáns és támogató kezelést kapott, amivel segítettük a méreganyag gyorsabb kiürülését. Mindeközben folyamatosan ellenőriztük a kutyus életfunkcióit, hőmérsékletét, légzését, szívverését, vizelet kiválasztását.
A 2. napon leállítottuk az altatószereket tartalmazó infúziót és bár „Csimpi” nem kezdett el újra görcsölni, továbbra is aludt, stabil életfunkciók mellett. A hosszú altatás kihatásait ismerve ezen nem csodálkoztunk, hanem türelmesen várakoztunk.
A 3. napra „Csimpi” még mindig nem tért magához, ami mostanra már aggodalomra adott okot, és egyre nehezebben vette a levegőt. A röntgenfelvételen látszott, hogy a teljes tüdeje beszűrődött és alig van légzőfelülete. Az oxigenizáció biztosítása érdekében egy légcsőtubuson keresztül 100 %-os oxigént lélegeztettünk vele. Az ápolásával és monitorozásával megbízott hallgatók éjjel-nappal felváltva ültek mellette a ketrecben, aggódva figyelve minden rezdülését.
A 4. nap reggelére a gondos ápolásnak köszönhetően javult a kiskutya légzése, és lassan az ébredezés jeleit mutatta: először csak visszahúzta a nyelvét, majd elkezdett pislogni és tekintetével követte a körülötte zajló eseményeket. Délutánra, amikor a tulajdonos bejött hozzá látogatni már megemelte a fejét és felismerte a gazdit. Ekkor már kezdtünk megnyugodni és bízni abban, hogy „Csimpi” rendbe fog jönni. És így is lett – másnapra teljesen magához tért, még gyengécskén, de kiment sétálni és elkezdett enni.
Húsvét vasárnap már kicsit jobb erőnlétben sétált gazdijával a klinika parkjában és húsvét hétfőn haza is mehetett. „Csimpi” maradandó károsodás nélkül megúszta a súlyos mérgezést.
Mikor megkérdeztük a beosztott hallgatókat, mit tanultak a héten, az egyik ötödéves csak ennyit mondott: „A szeretet és a törődés mindent meggyógyít…”
Egy héttel a kórházi elbocsátást követően, nyírás után kaptuk az alábbi képet Csimpiről a hálás gazditól.