GYAKORI KÉRDÉSEK

„Azt olvastam az interneten, hogy…”

 

Állatorvosként gyakran tapasztaljuk, hogy a kedvencükért aggódó tulajdonosok a világhálóról igyekeznek minél több mindent megtudni egy-egy betegséggel vagy elváltozással kapcsolatban. Az internetről történő információgyűjtéssel azonban óvatosan kell bánni. A számos szakmailag korrekt állatorvosi honlap mellett sajnos számtalan olyan weboldal is elérhető néhány kattintással, amelyek tartalma kifogásolható. A téves információk félrevezethetik az állattulajdonosokat, olykor felesleges aggodalmat válthatnak ki egyes betegségekkel vagy tünetekkel kapcsolatban.

Honlapunk e rovatában igyekszünk közérthető, világos válaszokat adni az állattulajdonosokat gyakran foglalkoztató kérdésekre. Az oldalt újabb és újabb témákkal folyamatosan bővítjük.

A böngészéshez és a „tanuláshoz” kellemes időtöltést kívánunk:

– Belgyógyászati Tanszék és Klinika

 

Vérvételre megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Ultrahangvizsgálatra megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Endoszkópos vizsgálatra megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Mire kell odafigyelni a vizsgálatok előtti koplaltatáskor?

Agresszíven szokott viselkedni a kutyám/macskám az állatorvosi rendelőben, mit tegyek?

Milyen gyakran kell „féregtelenítenem” a kutyámat/macskámat?

Melyek a kutyák leggyakoribb bélférgei és melyek jelenthetnek veszélyt az emberre is?

Mit érdemes tudni a kutyák epilepsziájáról?

Mit érdemes tudni a kutyák babesiosiáról?

Mit érdemes tudni a kutyák Lyme-kórjáról?

 

Kérdés: Vérvételre megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Válasz: A rutin vérvizsgálatok általában különösebb előkészületet nem igényelnek az állat tulajdonosa részéről, kivéve a vérvétel előtti 6-8 órás (kistestű vagy fiatal állatok esetében 4-6 órás) eleség megvonást. Az állat koplaltatása azért szükséges, mert az eleség elfogyasztása után még egészséges állatban is megnő a vérben a vérzsírok koncentrációja, ami megakadályozza/megnehezíti az egyes szervfunkciós paraméterek vérből történő laboratóriumi meghatározását.

Ha valamilyen krónikus betegségben (pl. cukorbetegség, pajzsmirigybetegség) szenvedő állatnál kerül sor ismételt vérvizsgálatra, vagy tartósan gyógyszert szedő (pl. epilepszia elleni gyógyszerek) állatnál szükséges a vérből meghatározni az aktuális gyógyszerszintet, akkor az állat kezelőorvosával javasolt egyeztetni a vérvétel pontos időpontjáról, illetve az esetleges egyéb előkészületekről (pl. a gyógyszerbeadás időpontja).

Néhány speciális vérvizsgálat (pl. Cushing-betegség kivizsgálása) is időponthoz kötött, ezzel kapcsolatban egyeztessen a vizsgálatot végző szakemberrel.

Kérdés: Ultrahangvizsgálatra megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Válasz: A hasüreg ultrahangos vizsgálatakor előnyös, ha az állat emésztőcsatornája (gyomor, belek) a lehető legkevesebb tartalommal kitöltött. A gyomorban vagy belekben található tartalom (főleg a gáz) megakadályozhatja/megnehezítheti az egyes szervek (pl. mellékvesék) felkeresését, illetve a hasüreg alapos átvizsgálását. Emiatt, a vérvizsgálathoz hasonlóan, ebben az esetben is javasolt az állatot a vizsgálat előtti 6-8 órában koplaltatni.

Olykor az is előfordul, hogy az állatot ellenkezése vagy agresszivitása miatt a vizsgálathoz bódítani kell, vagy olyan beavatkozás történik ultrahang-vezérelten (pl. biopsziás mintavétel), amit pontossága és esetleges fájdalmassága miatt csak altatott állapotban lehet kivitelezni. Ekkor is előnyös, ha az állat gyomra üres, így a bódítás mellékhatásaként esetlegesen jelentkező öklendezéskor/hányáskor az állat nem nyelheti félre a gyomortartalmat.

A szív ultrahangos vizsgálatakor is éhgyomorra célszerű jönni, hogy az esetleges bódításnak ez ne legyen akadálya.

Kérdés: Endoszkópos vizsgálatra megyek a kutyámmal/macskámmal, szükséges-e valamilyen előkészületet tennem?

Válasz: Az endoszkópos vizsgálatok kivétel nélkül bódításban történnek, így az eleségmegvonás a vizsgálat elvégzésnek előfeltétele. A koplaltatás szükséges időtartamáról minden esetben a vizsgálatot végző szakemberrel kell egyeztetni, mert az állat betegsége, illetve az endoszkópos vizsgálat típusa (pl. gyomorürülés vizsgálata, vastagbél endoszkópos vizsgálata) meghatározhatja az eleségmegvonás hosszát.

Kérdés: Mire kell odafigyelni a vizsgálatok előtti koplaltatáskor?

Válasz: Ha az állat kezelőorvosa másként nem rendeli, akkor a fent említett vizsgálatokhoz, kifejlett, közepes vagy nagy testű állatok esetében a 6-8 órás eleségmegvonás szükséges. Fiatal, illetve mini- vagy kis testű állatoknál ennél rövidebb idő (4-5 óra) is elegendő a koplaltatáshoz. Koplaltatás alatt az eleség megvonását értjük. Természetesen az állat vízfogyasztását nem szükséges ilyen hosszú időn át korlátozni. Általában elegendő, ha a vizsgálatok előtti utolsó 2 órában már a vizet is megvonjuk az állattól.

A legtöbb esetben sem az eleségmegvonás, sem a rövid ideig tartó vízmegvonás nem okoz egészségkárosodást az állatnak. Ha bizonytalan abban, hogy háziállatának betegsége vagy állapota súlyosbodhat még az említett rövid idejű eleség- és vízmegvonás alatt is, akkor kérje kedvence kezelőorvosának tanácsát ez ügyben.

Kérdés: Agresszíven szokott viselkedni a kutyám/macskám az állatorvosi rendelőben, mit tegyek?

Válasz: Az egyik legfontosabb dolog, hogy a rendelőbe történő belépéskor hívja fel az ott lévők figyelmét arra, hogy az állat nehezen kezelhető.

Harapós kutyára célszerű már otthon, nyugodt környezetben feltenni a szájkosarát. A szájkosarak közül nem javasoljuk a fémvázas, illetve bőrből készült típusokat, mivel az előbbivel az állat komoly balesetet tud okozni, utóbbiból pedig a bőrszíjak közötti réseken át ki tud harapni. Az állat számára is kényelmesek és mindenki számára biztonságosak az ún.orkán-szájkosarak.

Ha az állat csak szájkosárban, illetve szájbekötés mellett vizsgálható, akkor értelemszerűen az állat száj-garatüregét nem lehet átvizsgálni. Ha ez mégis szükséges, illetve az állatot ellenkezése/agresszivitása miatt éber állapotban nem lehet megvizsgálni, akkor a további vizsgálatokhoz bódítás szükséges. Emiatt az agresszív állatot is célszerű koplaltatni az állatorvosi vizit előtt.

Agresszív macskák esetében ugyancsak előre kell jelezni, hogy az állat haraphat/karmolhat. A macskák „lefegyverezése” a kutyákéhoz képest bonyolultabb feladat. Klinikánkon szakképzett és tapasztalt asszisztensek, illetve speciális eszközök (macskazsák, macskaszájkosár, leszorító ketrec) állnak rendelkezésünkre, hogy a harcias állatot vizsgálhatóvá tegyük. Agresszív macskák esetében sem ritka, hogy végül csak bódítás mellett kivitelezhető a betegvizsgálat, ezért ilyen állatoknál is javasolt a vizsgálat előtti koplaltatás.

FONTOS! A vizsgálat során a jelenlévők testi épségéért, az állat által okozott bármilyen sérülésért az állatorvos a felelős. Ezért a kezelőorvos minden utasítását kövesse agresszív állat vizsgálata/kezelése közben!

A Magyar Állatorvosi Kamara Etikai Szabályzata alapján az állatorvosi beavatkozás megtagadható, vagy a már megkezdett beavatkozás megszakítható, ha a beavatkozás biztonságos elvégzésének feltételei nem állnak fenn (Kamarai Etikai Szabályzat, X/B/4. pont), vagy ha az állattartó nem tartja be az állatorvos utasításait (Kamarai Etikai Szabályzat, X/B/1. Pont).

Kérdés: Milyen gyakran kell „féregtelenítenem” a kutyámat/macskámat?

Válasz: Féregtelenítés alatt általában a gyomor-bélcsatornában élősködő férgek elleni kezelést értjük. Természetesen nem csak az emésztőrendszerben élhetnek paraziták, de ezen élősködők elpusztítása nem tartozik szorosan a rutinszerűen végzett féregtelenítéshez.

Tévhit az, hogy a csak lakásban tartott állat nem lehet férges. Egyfelől a kölyökkutyák a méhen belül, illetve a megszületést követően az anyaállattól fertőződhetnek szoptatáskor, vagy az anyaállat bélsara útján. A kismacskák méhen belül nem, de a megszületés után az anyjuktól fertőződhetnek parazitákkal. Másfelől a lakásban, izoláltan tartott állat az utcáról, cipőtalpon „hazahozott”, a környezeti viszonyoknak rendkívül ellenálló petékkel fertőződhet meg.

További fertőzési forrást jelenthet a szabadba kijáró és az utcán vagy erdőben sétáló állatoknál a más állat bélsarával, illetve az elfogyasztott zsákmányállat útján történő fertőződés. A nyers hús vagy tej adása nemcsak a belső élősködőkkel történő fertőződés miatt nem javasolt!

Az egy háztartásban/kertben élő, egymással érintkező állatok esetében – beleértve a macskákat is -célszerű az állatok egy időben történő kezelése. A féreghajtást követő napokban fokozottan kell arra ügyelni, hogy az állatok bélsarát a lehető legrövidebb időn belül eltakarítsuk, csökkentve ezzel a visszafertőződés lehetőségét.

Sok tulajdonosban felmerül a kérdés, hogy miért szükséges rendszeresen kezelni az háziállatokat belső élősködők ellen, mikor a legutóbbi féreghajtást követően sem ürült az állatból féreg. A bélsárral nem csak kifejlett férgek, hanem a parazita egyéb fejlődési alakjai (pete, lárva) is ürülhetnek, amelyek szabad szemmel még nagy tömegben sem láthatóak. Sokszor a kifejlett vagy elpusztult férgeket sem könnyű észrevenni a bélsárban. Tehát az, hogy szabad szemmel nem látható parazita az állat ürülékében, még nem jelenti azt, hogy az állat biztosan mentes féreg-fertőzéstől.

Korábban a féreghajtás hagyományosan szájon át adandó tablettával vagy pasztával történt. Újabban a különböző árkategóriájú tabletták és paszták mellett, kényelmesen és biztonságosan adagolható szuszpenziók és ún. „spot on”-készítmények is kaphatóak. Ez utóbbiakat az állat bőrére kell felcseppenteni, ahonnan a készítmény hatóanyaga felszívódik és a szervezet több pontján is ki tudja fejteni féregpusztító hatását. Célszerű ún. széles spektrumú parazita-ellenes készítményt venni, amely a kutyák/macskák bélférgeinek összes típusa ellen hatékony.

Az állatorvos által előírt, az állat fajának, fajtának, életkorának és testtömegének megfelelő dózisban adott féreghajtó készítmény az állat egészségét nem károsítja, bár a tabletták/paszták beadása után ritkán jelentkezhet hányás. A kiválasztott készítménytől függően esetleg az állat koplaltatása szükséges a gyógyszer beadása előtt, de a legtöbb tablettát egy falat eleséggel vagy az állat eledelébe keverve is be lehet adni. Ezek a készítmények állatorvosi patikákban válthatók ki állatorvosi receptre, illetve az állat kezelőorvosánál vásárolhatóak meg.

A kutyák bélférgességének megelőzésére javasolt kezelés irányelvei:

Az anyaállatot fedeztetése/vemhessége előtt javasolt széles spektrumú féreghajtó szerrel kezelni. A vemhes állatokat szükség esetén a vemhesség 40. napjától, a kölyköket pedig 2-3 hetes korától kezdve kéthetente javasolt kezelni 10-12 hetes koráig. Ezt követően a kutyát 3-4 havonta javasolt belső parazita ellenes kezelésben részesíteni egész életén át.

A macskák bélférgességének megelőzésére javasolt kezelés irányelvei:

Az anyaállatot fedeztetése/vemhessége előtt javasolt széles spektrumú féreghajtó szerrel kezelni. A kölyökkori féregtelenítő kezelést elég 6 hetes korban elkezdeni és 2-3 hetes időközönként ismételni az állat 3 hónapos koráig. Ezt követően a kutyához hasonlóan 3-4 havonta célszerű alkalmazni belső parazita ellenes kezelését a macska egész életén át.

Néhány speciális esetben a szokásostól eltérő készítménnyel, a szokásos adagolástól eltérő dózisban kell bizonyos belső parazita elleni gyógyszereket adagolni, de ez minden esetben csak állatorvos javaslatára történhet!

Emberi féreghajtó tablettát sohase adjunk állatnak, és a kutya/macska parazita ellenes gyógyszere sem alkalmas emberi kezelésre!

A belső élősködők elleni rendszeres kezelés nem csak az állat egészsége miatt fontos. A kutyák-macskák számos bélférge az embert is enyhébben-súlyosabban megbetegítheti. Emiatt ugyancsak alapvető az állattal történő érintkezés utáni alapos kézmosás. Fokozottan ügyeljünk a kisgyermekekre, hogy ők is alkalmazzák az alapvető higiéniai szabályokat!

Kérdés: Melyek a kutyák leggyakoribb bélférgei és melyek jelenthetnek veszélyt az emberre is?

Válasz: A kutyák bélférgességét leggyakrabban orsóférgek, kampósfejű férgek, galandférgek és ostorférgek okozzák.

A kutyák orsóférgességét a Toxocara canis (10-18 cm hosszú) és Toxascaris leonina (6-10 cm hosszú) fajok okozzák. A fertőződés leggyakrabban magzati korban az anyaméhben, illetve kölyökkorban a fertőzött anyakutya tejének elfogyasztásával történik. A későbbi életszakaszokban a fertőződés a féregpetékkel fertőzött talaj vagy orsóférgekkel fertőzött zsákmányállatok (leggyakrabban rágcsálók) elfogyasztásával történik.

Az orsóférgesség kölyökkutyákban leggyakrabban étvágytalanságot, hányást, hasmenést és csökkent védekezőképességet okoz. Mind a hányadékban, mind a bélsárban megjelenhetnek a kifejlett férgek. Az orsóférgek a végleges gazda gyomor-bélcsatornájában a tápanyagok egy részét a gazdaszervezettől elvonják, így a tápanyaghiány miatt és a férgek jelenléte okozta bélgyulladás következtében lesoványodás, illetve emésztési és felszívódási zavarok alakulnak ki. A fertőzött kölyökkutyák kis testtömegűek, de a hasuk feltűnően kitelt (ún. hordóhas). A súlyosan fertőzött egyedekben a férgek vándorló fejlődési alakjai akár tüdőgyulladást is okozhatnak, illetve a nagy számú kifejlett férgek a bél üregét elzárhatják, így akár életveszélyes állapot is kialakulhat.

Az orsóférgek az embert is megfertőzhetik. A Toxocara-fajok emberben súlyos kórképeket, ún. larva migrans visceralis-t vagy larva migrans ocularis-t okozhatnak. A Toxocara orsóférgek az emberben a szokásostól eltérő módon fejlődnek és „céltalanul” vándorolnak a szervezetben (szem, máj, lép), ahol a nem megfelelő életkörülmények miatt elpusztulnak, így súlyos gyulladásos reakciót váltanak ki. A legnagyobb veszélynek a kisgyermekek vannak kitéve azáltal, hogy az állattal vagy annak környezetével történt közvetlen érintkezés után mosatlan kezüket a szájukba veszik. Emiatt az állat rendszeres féreghajtása, a kutya bélsarának rendszeres eltakarítása, és a gyermekek alapvető higiéniai szabályokra történő megtanítása mindenképpen szükséges a fertőződés megelőzése érdekében.

A kutyák kampósfejű férgei az Ancylostoma caninum és az Uncinaria stenocephala. A kifejlett férgek 0.5-2 cm nagyságúak. A külvilágra jutó fejlődési alakok ellenállóak, a számukra kedvező környezetben akár 6 hétig is életképesek maradnak. A bélcsatornában élősködő parazitával a végleges gazda több módon fertőződhet. A kampósfejű férgek, hasonlóan az orsóférgekhez már magzati korban megtelepedhetnek a kiskutyákban, illetve az anyatejen keresztül fertőzhetik meg a kölyökkutyákat. Ezen kívül a környezetből történő fertőződés (petékkel szennyezett föld, illetve eleség vagy zsákmányállat elfogyasztása) is lehetséges. Az Ancylostoma caninum különleges tulajdonsága, hogy képes az ép bőrön áthatolva megfertőzni a végleges gazdát. A kifejlett férgek általában a bélcsatornában tartózkodnak, és a gazdaállat vérével táplálkoznak, de a fejlődési alakok elvándorolhatnak a tüdőbe is, ahol a légzőszerv károsodását, gyulladását okozhatják. Egyes fejlődési alakok a tüdőben rövidebb-hosszabb ideig „nyugvó állapotba” kerülnek, és a későbbiekben bizonyos hatásokra (pl. hormonális változások az anyakutyában) aktiválódnak és folytatják fejlődésüket. A vékonybélben megtelepedő férgek élettevékenységükkel jelentős vérveszteséget és lesoványodást, a bőrben vándorló fejlődési alakok csak enyhe elváltozásokat (viszketés, kiütések), míg a tüdőben lévő férgek légzőszervi tüneteket okoznak. A kutya kampósférgei emberben az ún. larva migrans cutaneus kórképet okozhatják. A kampósfejű féreg a bőrfelszínen áthatolva viszkető bőrelváltozást okoz. Az emberi fertőződés másik útja a szájon át elfogyasztott féregpete (mosatlan zöldség, kutyával való érintkezést követően a kézmosás elmaradása), ami kutyákhoz hasonlóan gyomor-bélrendszeri panaszokat okoz. Emberekben mind a bőrben, mind a bélben élő kampósfejű férgek könnyen elpusztíthatóak.

A kutyák galandférgességét az Echinococcus- és Taenia-fajok mellett leggyakrabban a Dipylidium caninum okozza. A különböző galandféreg-fajok okozta elváltozásokat és zoonotikus jelentőségüket érdemes külön tárgyalni.

A kifejlett Dipylidium caninum (10-50 cm hosszú) a vékonybélben telepszik meg, és feji részével a bélfalban kapaszkodik. Hasonlóan az orsóférgekhez, tápanyagot von el a gazdaszervezettől. A kutyák Dipylidium caninum-mal történő fertőződésének egyetlenegy módja van. A kifejlett bolhák vagy tetvek egy része fertőzött a galandféreg fejlődési alakjaival, így a kutya vakarózás-bolhászkodás közben elfogyasztja a fertőzött bolhák/tetvek egy részét. Az emésztőrendszerben kikerülnek a galandféreg-fejlődési alakok a külső élősködőkből és megtelepednek a vékonybélben. A fertőzött bolhák elfogyasztásával elvileg az ember is fertőződhet Dipylidium caninum-mal. Emberben hasonlóan a kutyához, a vékonybélben telepszik meg a féreg.

A kutyák vékonybelében számos Taenia-faj telepedhet meg. Ezen bélférgek hossza a néhány tíz centimétertől az 1-5 méterig terjedhet! A kutyák rágcsálók, illetve nyersen elfogyasztott házi- és vadállatok húsával, belsőségeivel fertőződhetnek meg. A Taenia-fajok a kutya vékonybelében telepednek meg és gyomor-bélrendszeri tüneteket okozhatnak. Az ember is megfertőződhet a kutya Taenia-típusú galandférgeivel.

Az Echinococcus fajok közül az E. granulosus (2.5-6 mm), és az E. multilocularis (2-3 mm) telepedhet meg kutyákban. A fertőződés fertőzött házi vagy vadállatok belsőségeinek elfogyasztásával, illetve petékkel szennyezett környezetből szájon át történik. A bélsárral ürülő peték az emberben megtelepedhetnek, és súlyos, akár életveszélyes megbetegedést okozhatnak.

Az Echinococcus granulosus fertőző lárvája emberben ún. cisztás echinococcosis-t okoz. A betegség leggyakrabban májelégtelenséggel, légzőszervi tünetekkel vagy idegrendszeri elváltozásokkal jár, a fertőző lárva megtelepedési helyétől függően. A Echinococcus multilocularis fertőző lárvája emberben az ún. alveoláris echinococcosis-t okoz. A kutyák fertőzött rágcsálók elfogyasztásával fertőződnek és a bélsarukkal ürítik a petéket. A környezeti fertőződés másik módja a mosatlan erdei gyümölcs, vagy mosatlan zöldség fogyasztása. Emberben a betegség lassú lefolyású, májelégtelenséggel járó kórkép.

A kutyák ostorférgességét a Trichuris vulpis okozza. A féreg kb. 3-8 cm hosszú és a nevét jellegzetes ostor-alakjáról kapta. Az ostorférgek a vastagbélben telepednek meg, és a bélfalba kapaszkodva a gazdaállat vérével táplálkoznak. A féreg petéi a bélsárral ürülnek a külvilágra, és azt követően 2-4 héten belül válnak fertőzőképes fejlődési alakká. A fertőződés ezen fejlődési alakok szájon át történő elfogyasztásával történik. Az ostorféreg-fertőzöttség súlyos véres hasmenéses bélsár ürítésével és következményes testtömeg-vesztéssel jár. A fertőzöttséget olykor nem egyszerű kimutatni, mivel a peték ürítése nem folyamatos, így az egyszeri negatív bélsárvizsgálat nem zárja ki az ostorféreg-fertőzöttséget.

 

Kérdés: Mit érdemes tudni a kutyák epilepsziájáról?

Válasz: Az epilepszia alatt olyan akaratlan görcsös állapotot értünk, amit az agyvelő megváltozott működése, kóros izgalmi állapota okoz. Fontos azonban tudni, hogy nem minden görcsroham egyenlő az epilepszia diagnózisával, illetve számos olyan kórkép ismert, amely epilepszia-szerű (ún. epileptiform) görcsrohamokkal jár.

Az alábbi összeállítás az állattulajdonosok számára is érthető formában igyekszik összefoglalni a komoly és sokszor speciális diagnosztikai vizsgálatokat igénylő, görcsrohammal járó megbetegedések elkülönítő kórjelzését.

Az epilepsziás rohamokat lezajlásuk, kiváltó okuk alapján többféleképpen csoportosíthatjuk.

Az egyik legismertebb klasszifikáció az epilepsziás rohamokat lefolyásuk/megjelenési formájuk alapján három csoportba sorolja:generalizált (ún.”nagy roham”), részleges (ún. kis roham”) és pszichomotoros.

Az állattulajdonosok számára talán ez a besorolás a leggyakorlatiasabb, mivel sok esetben a lezajlott rohamot/rohamokat csak az állat gazdája látja otthon és mire az állatorvoshoz kerülnek a beteggel, az állat már esetleg „tünetmentes”.

Az ún. „nagy roham”a leggyakoribb formája a kutyák és macskák epilepsziájának. Ilyenkor az állat öntudatlanná válik, testekimerevedik/megfeszül vagy a vázizmok görcsös összehúzódása figyelhető meg (ún. úszó-kúszó mozgás).
Gyakran kíséri a „nagy rohamot” akaratlan bélsár- és/vagy vizeletürítés is, illetve jellegzetes kísérőjelensége az „állkapocs-csattogtatás”, melynek következményeként az állat szájában a nyál habbá verődik.

A részleges epilepsziás roham (ún. „kis roham”) ritkábban figyelhető meg társállatainknál. A részleges roham felismerését az is megnehezíti, hogy rendkívül változatos tünetekkel járhat, aszerint, hogy az agyvelő mely része kerül kóros izgalmi állapotba (pl. egyes izmok átmeneti rángása ép tudat mellett, átmeneti zavart tudatállapot, önkéntelen bélsár/vizeletürítés megtartott/módosult tudatállapot mellett).
A tulajdonosok sokszor nagyon találóan írják le ezeket a részleges epilepsziás rohamokat: pl.„nyelvöltögetés/fagyizás”, „légykapkodás”, folyamatos „kacsingatás”.
A kis rohamok nem járnak öntudatvesztéssel, de előfordul, hogy a részlegesnek indult görcsroham generalizálódik, így az állat öntudatlanná válhat.

A pszichomotoros rohamok beazonosítása még nagyobb kihívást jelent mind az állatorvos, mind a tulajdonos számára. Ilyenkor az állat szokásos és elvárható viselkedése, „egyénisége” változik meg (pl. ok nélküli ugatás/nyávogás/egyéb hangadás, bizonyos testrészek kényszeres nyalogatása-vakarása, kényszeres mozgásformák (pl. körmozgás), indokolatlan agresszivitás vagy félelemérzet, „zavart”viselkedés (tulajdonos vagy családtagok fel nem ismerése), a „rutin cselekvések/feladatok” kivitelezésében (pl. apportírozás, evés) való megakadás.
A pszichomotoros roham lehet önálló forma, de követheti az ún. „nagy rohamot” is.

A fenti leírásból kitűnik, hogy az epilepsziás rohamok lezajlása rendkívül változatos lehet. Sok esetben az is segítséget jelent az állatorvosi munkánk során, ha az állat tulajdonosa rögzíti a rohamnak vélt eseményt.

Az epilepsziás rohamokat azonban nemcsak lefolyásuk alapján lehet csoportosítani, hanem kiváltó okuk (reaktív, másodlagos, elsődleges) szerint is. A kiváltó ok felkutatása és beazonosítása az állatorvosi diagnosztikai munka elsődleges célja. A görcsrohamokkal járó állapot hátterében lévő megbetegedés meghatározása minden esetben csak a részletes laboratóriumi és műszeres vizsgálatok elvégzése után lehetséges!

A Klinikánkra bekerülő epilepsziás/epileptiform görcsrohamban szenvedő kutya és macska pácienseink számára az alábbi vizsgálati protokollt javasoljuk:

• részletes kórelőzmény felvétele
• alapos fizikális vizsgálat
• laboratóriumi kiegészítő vizsgálatok (vérkép, szervfunkciós vizsgálatok, speciális paraméterek, pl. vérgázanalízis, szerológiai vizsgálatok, toxin-kimutatás, vizeletvizsgálat, az agygerincvelői folyadék vizsgálata)
• képalkotó vizsgálati módszerek (hasi és szívultrahang, röntgenvizsgálatok, CT/MRI)

A fentiekben felsorolt kiegészítő vizsgálatokat egyedi elbírálás alapján javasoljuk. A laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok eredményei alapján nemcsak a görcsroham hátterében lévő megbetegedéseket/elváltozásokat tudjuk megerősíteni vagy kizárni, hanem a gyógyszeres terápia megválasztásában is segítséget jelent.

Manapság a társállatok epilepsziás megbetegedéseinek kezelésére egyre többféle hatóanyag alkalmazható. A gyógyszeres beállítás minden esetben szakember feladata, és a gyógykezelés célja az adott állatnál a lehetőségek szerinti leghatékonyabb gyógyszer vagy gyógyszer- kombináció megválasztása, amely a lehető legkevesebb mellékhatással jár az adott beteg esetében. Az epilepsziás betegek többségeélethosszig tartó gyógykezelést és rendszeres állatorvosi kontrollvizsgálatokat igényel.

Hasznos tudnivalók! Avagy mit tegyünk és mit ne tegyünk ha állatunknál otthon görcsroham jelentkezik.

Ha görcsroham jelentkezik társállatunknál, mindig legyünk figyelemmel arra, hogy az adott esetben öntudatlan vagy zavart tudatú állat esetleg megharaphatja a gazdáját is! Soha ne nyúljunk közvetlenül a görcsölő állat szájába!

• Biztosítsunk olyan környezetet az állat számára, ahol a görcsroham alatt nem sérülhet meg (ágyról való leesés, kemény padozat okozta sérülések).
• Kisgyermek, másik társállat távoltartása (zavart tudat, esetleges agresszív viselkedés miatti sérülések megelőzése).
• A roham hosszának/gyakoriságának, illetve a rohamok alatt produkált tünetek megfigyelése, feljegyzése, rögzítése.
• Amennyiben állatunknál görcsroham jelentkezett, úgy lehetőség szerint azonnal (legkésőbb 24 órán belül) javasolt állatorvoshoz fordulni a háttérokok felderítése és a gyógykezelés megkezdése céljából. A görcsroham alatt bekövetkező változások az állat életét közvetlenül veszélyeztethetik (agy- és tüdővizenyő, kórosan megemelkedett testhőmérséklet, belső szervi károsodások)!
• A görcsroham lezajlása után egyes állatok tudata még zavart, ilyenkor ne engedjük, hogy az állat szájon át vegyen fel eleséget vagy vizet, mivel a félrenyelés veszélye ilyen esetben fennáll.
• A gyógyszeres kezelést minden esetben állatorvosi javaslat alapján kell megkezdeni/folytatni. Állatorvosi jóváhagyás nélkül soha ne adjunk emberek kezelésére szolgáló antiepilepsziás szert állatunknak!

Kérdés: Mit érdemes tudni a kutyák babesiosiáról?

Válasz: A babesiosis egysejtű paraziták által okozott megbetegedés. Jelenleg több mint 100 Babesia-fajt ismernek már, ezek közül hazánkban egy ún. nagy Babesia, a Babesia canis canis okozza leggyakrabban a kutyák megbetegedését. (A kis Babesiák hazánkban egyelőre csak ritkán fordulnak elő). A kórokozót hazánkban a Dermacentor reticulatus nevű kullancsfaj terjeszti.

A kutya a fertőzött kullancs vérszívása közben fertőződik. A véráramba került Babesiák megtámadják a vörösvértesteket, és azokban szaporodni kezdenek. (Egy másik kullancs a vérszívás útján ilyenkor már megfertőződhet.)

A fertőzött vörösvértestek részben szétesnek, részben ezeket az immunrendszer idegenként ismeri fel és elpusztítja. Súlyos fertőzés esetén ezek a folyamatok a gazdaállatban vérszegénységet (anaemiát) okoznak. A szétesett vörösvértestekből kiszabadul a vérfesték (hemoglobin) és a vesén keresztül a vizelettel ürül (haemoglobinuria), emiatt a vizelet véresnek, vörösesbarnának tűnik.

Mikor kell arra gondolni, hogy a kutya esetleg Babesiával fertőződött?

• Ha kullancsot találunk a kutyában, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya meg is fertőződik. Lehet, hogy másik kullancsfaj élősködött a kutyán, vagy nem volt fertőzött a kullancs, de mindenképpen 1-2 hétig érdemes jobban odafigyelni kedvencünkre. Lehetőleg azonnal távolítsuk el a kullancsot.
• A babesiosis klasszikus tünetei általában átlagosan 1 hét lappangási idő után jelentkeznek: bágyadtság, láz (a végbélben mért testhőmérséklet magasabb, mint 39,5ºC), sötétbarna vagy véresnek tűnő vizelet, a nyálkahártyák sápadtsága vagy sárgasága. Ilyen tünetek észlelésekor mindenképpen forduljanak állatorvoshoz!

Milyen szövődményei lehetnek a betegségnek?

• A heveny veseelégtelenséget a kiszabaduló vérfesték mechanikai és toxikus hatása, valamint a babesiosis során a vesékben kialakuló oxigénhiány okozza. Veseelégtelenségre utalhat a néhány nap alatt kialakuló rossz állapot, hányás, vizelet-szagú lehelet,a vizelet mennyiségének csökkenése (oliguria), vagy súlyos esetben a vizelet termelődésének teljes hiánya (anuria). Az akut veseelégtelenség kezelése az állat állapotától és a vesefunkciótól függően történhet kórházban vagy ambulánsan.
• Az immunhaemolyticus anaemia egy kóros immunválasz miatt alakul ki a szervezetben. Ebben az esetben az immunrendszer nem csak a parazitával fertőzött vörösvérsejteket pusztítja el, hanem az egészségeseket is. Ilyenkor igen súlyos vérszegénység alakul ki. Jellemző tünete a nyálkahártyák nagyfokú sápadtsága, elfehéredése, esetleg sárgasága (a vérfesték sárga színű epefestékké alakul át), a vérszegénység miatt esetleg nehezített légzés is jelentkezhet. A betegséget immunszuppresszív gyógyszerekkel akár 4-6 hétig is kezelni kell. Súlyos esetekben vértranszfúzió adására is szükség lehet.
• Ritkábban a babesiosis egyéb súlyos szövődményeket, pl. véralvadási zavart, hasnyálmirigy-gyulladást vagy agyi tüneteket,légzési elégtelenséget is okozhat.

Hogyan lehet diagnosztizálni a betegséget?

A vérkenet vizsgálata alapján lehet igazolni a betegséget; a kenetben láthatóak a Babesiákkal fertőzött vörösvérsejtek.
Klinikánkon a babesiosisra gyanús esetekben lehetőleg mindig veszünk vért az állatból a kórokozó kimutatására, a vérszegénység fokának és a vesefunkciónak a megítélésére.

Hogyan lehet kezelni a Babesiosist?

A kórokozót egy imidokarb hatóanyagú injekcióval lehet elpusztítani (Imizol inj.). Az injekció beadáskor igen fájdalmas és mellékhatásként nyálzást, hányást, hasmenést okozhat, de ezek a tünetek általában ½ – 1 órával a beadás után elmúlnak.
Mivel a betegség szövődményei (főleg a heveny veseelégtelenség) elég gyakoriak, klinikánkon megelőző jelleggel a betegség kezelésekor infúziós kezelést is alkalmazunk, általában 3-4 napig. A kezelés történhet kórházi vagy ambuláns körülmények között is.

Ha a kutyám egyszer már volt babesiás, elkaphatja-e újra?

A válasz sajnos igen. A babesiosis túlélése sajnos nem jár tartós védettség kialakulásával, így a betegséget az állat már a következő (tavaszi vagy őszi) kullancsszezonban újra elkaphatja.

Hogyan lehet megelőzni a babesiosist?

1. Fokozott kullancskontroll: A védekezés szempontjából az első és legfontosabb a kullancsok elleni védekezés. Erre a célra számos készítmény van forgalomban nyakörv vagy ún. spot-on formában. A spot-on készítményt általában havonta ismételve kell alkalmazni, míg a jó minőségű nyakörvek általában az egész kullancs-szezont lefedik (6-7 hónapos hatás). A kullancsok általában az őszi és tavaszi időszakban a legaktívabbak (a nagy hideget és a nagy forróságot kevésbé szeretik). A kullancskontrollal nemcsak a babesiosist, hanem más kullancs által terjesztett betegségeket is meg tudunk előzni.
2. A megelőzésképpen alkalmazott Imizol injekció kb. 25-28 napig véd a fertőzés ellen.
3. Babesiosis elleni vakcina hazánkban jelenleg nincs forgalomban. Egy új fejlesztésű holland oltóanyag (Nobivac Piro) hazai bevezetése folyamatban van.

Forrás: The pet health library By Wendy C. Brooks, DVM, DipABVP www.vin.com

Kérdés: Mit érdemes tudni a kutyák Lyme-kórjáról?

Válasz: Lyme-kór A borreliosis vagy ismertebb nevén Lyme-kór egy amerikai kisvárosról kapta a nevét (Lyme, Connecticut), ahol az 1970-es évek közepén „járványszerű” megbetegedéseket észleltek az emberek között. Kutyákban először az 1984-ben írták le a megbetegedést.

A kórokozó egy baktérium-csoport, a Borrelia burgdorferi sensu lato, melybe számos a faj tartozik. Európában elsősorban a Borrelia burgdorferi sensu stricto, a Borrelia garinii és a Borrelia afzelii fajok fordulnak elő.

A kórokozót az Ixodes kullancsfajok terjesztik. Ezek a kullancsok aprók, 3-5 mm nagyságúak, fekete pajzzsal.

Mi a különbség az emberben és a kutyákban kialakuló Lyme-kór között? Az ember és a kutya között a betegség megnyilvánulása szempontjából alapvető különbségek vannak. Talán a legfontosabb, hogy míg az emberek a kullancscsípés és fertőződés után általában 80-90%-ban mutatnak influenza-szerű tüneteket, addig a kutyák 90%-a teljesen tünetmentes.
Az embereknél a fertőzés következtében kialakuló leggyakoribb tünetek a láz, a bőrpír, a szívizomgyulladás következtében fellépő szívritmus-zavarok, az izületgyulladás és az agyhártyagyulladás.

Kutyákban a fertőzés következtében kétféle elváltozást írtak le: az ismertebb Lyme-arthritist, vagyis izületgyulladást, valamint a krónikus fertőzöttség következtében kialakuló immunkomlex képződésen alapuló vesegyulladást (glomerulonephritis / Lyme-nephritis).
Az izületgyulladás általában 2-5 hónappal a fertőzés után jelentkezik, általában a kullancscsípés helyéhez legközelebbi izületben. Az izületek megduzzadnak, a fájdalom miatt az állat sántít, esetleg be is lázasodik.
A kisebb arányban előforduló Lyme-nephritis következtében egy súlyos fehérje-vesztéssel járó vesebetegség alakul ki. A retrieverek és a sheltiek fogékonyabbak a betegség kialakulására. A betegek lesoványodnak, étvágytalanok, hánynak, sokat isznak, sokat vizelnek. A betegség a kialakuló súlyos veseelégtelenség következtében általában fatális kimenetelű.

Hogyan diagnosztizáljuk a betegséget?

A Lyme-kór diagnosztikája és az eredmények kiértékelése sokszor nem egyszerű feladat.

• Egyes tesztek (teljes baktérium ellen termelődött ellenanyagok kimutatása: IFA/ELISA) sokszor keresztreakciókat adnak más baktériumokkal, illetve kimutatják a vakcinázás következtében kialakuló ellenanyagokat is. Ezek a tesztek tehát csak szűrővizsgálatnak megfelelőek, a betegség kórjelzéséhez azonban nem elég specifikusak.
• A jelenleg legelfogadottabb és legmegbízhatóbb vizsgálat a klinikánkon is használatos ún. C6-ELISA teszt, ami a kórokozó egyik felületi fehérjéje ellen termelődött ellenanyagot mutatja ki. A vakcinázás nem befolyásolja. A titer (vagyis az ellenanyagok mennyisége) szoros összefüggést mutat a fertőzöttséggel és az antibiotikum kezelés után gyorsan csökken.
• Az ún. Western blot eljárás szintén megbízható és pontos módszer, alkalmas a természetes fertőződés valamint a vakcinázás elkülönítésére is (ez azonban drágább).

Mikor és hogyan kezeljük a Lyme-kóros kutyákat?

Az egyértelműen Lyme-pozitív (C6-ELISA vagy Western blot) kutyákat általában csak akkor szükséges antibiotikummal kezelni, ha tüneteket mutatnak (sántaság vagy fehérjevizelés).
A baktérium számos antibiotikumra érzékeny, az elsőként választandó antibiotikum izületgyulladás esetén a doxiciklin, aminek porcvédő hatása is van. Bár a gyógyszer hatására általában a sántaság már 2-3 napon belül elmúlik, az antibiotikumot általában 4 hétig kell szedni. Fehérjevizelés esetén az antibiotikumot hosszabb ideig kell adni a kutyának. Rendszeresen kell kontrollálni a vesefunkciót és a fehérjevizelés mértékét.

Hogyan tudjuk megelőzni a betegséget?

1. A babesiosishoz hasonlóan itt is kulcsszerepe van a kullancsok elleni védekezésnek és a fokozott kullancskontrollnak. Annál is inkább, mivel az Ixodes kullancsoknak legalább 48 órán keresztül kell vért szívniuk a kutyából (emberből) ahhoz, hogy a fertőzés megtörténjen. Ezért, ha 48 órán belül eltávolítjuk a kullancsot, minimális az esélye a betegség kialakulásának.
2. Vakcinázás: kell-e vagy nem? A legújabb szakirodalmi adatok alapján nem érdemes Lyme-kór ellen vakcinázni. A baktérium a fertőződött kutyák mindössze 10 %-ban okoz klinikai tüneteket, és egyes vakcinák – ha már fertőződött, de tünetmentes kutyát oltunk vele – immunológiai reakciók (pl. a Lyme-nephritis) kiváltására is képesek. Ezek alapján klinikánkon Lyme-kór elleni vakcinázást rutinszerűen NEM végzünk .

Forrás: ACVIM Small Animal Consensus Statement on Lyme Disease in dogs: Diagnosis, Treatment and Prevention J Vet Intern Med 2006;20:422-434

 

 

Vissza az oldal tetejére…