A flavonoidok jótékony hatása az állati és emberi szervezetre régóta ismert – bizonyított, hogy rákellenes, gyulladáscsökkentő, és baktériumellenes hatással rendelkeznek. Korábban elfogadott volt, hogy ez antioxidáns kapacitásukkal áll szoros összefüggésben. Az utóbbi években körvonalazódik egy olyan irányvonal, miszerint mégsem a flavonoidok – elsősorban a nagyszámú OH-csoport jelenlétéhez köthető- antioxidáns aktivitása áll ezeknek a jótékony hatások mechanizmusának hátterében, hanem különféle jelátviteli utakon hatnak a flavonoidok és metabolitjaik.
Azt is megfigyelték, hogy a sejtkultúrán ígéretes eredményeket mutató flavonoidok nagy része már nem képes az elvárt hatást in vivo kifejteni. Ennek oka az, hogy nagy részük a bélrendszerben és a májban lebomlik. Az OCH3 csoportokkal rendelkező metoxiflavonok jobban felszívódnak és gyulladáscsökkentő hatásuk bizonyos esetekben jóval jelentősebb, mint a kizárólag OH csoportokkal rendelkező flavonoidoké.
Célunk egy olyan in vitro modell létrehozása, ami az in vivo viszonyokhoz a leginkább hasonlítva modellezi a kémiai anyagok és a patogén baktériumok által kiváltott stresszt a bélhámon. Ezt hidrogén-peroxid, illetve bakteriális eredetű LPS kezeléssel valósítjuk meg, nem tumor eredetű sertés bélhámsejtvonalat (IPEC-J2) választva, és ezen a modellen ígéretesnek tűnő metoxiflavonok gyulladáscsökkentő hatásának tesztelése és a védőmechanizmus hátterének feltérképezése.
A kísérletek során különféle gyulladással összefüggésben álló vegyületek (pl. gyulladásos citokinek, hősokkfehérjék stb.) mennyiségét a transzkripció és a transzláció szintjén vizsgáljuk, qRT-PCR és ELISA módszerrel.