Az utóbbi években megszaporodott a ragadozó madarak szándékos mérgezése, mely különösen a ritka, védett és veszélyeztetett sasok, a parlagi sas és a réti sas állományokat veszélyezteti. Jól szemlélteti ezt, a mérgezések számának bekövetkezett nagyfokú emelkedése a korábbi évben: pl. 2007-ben több mérgezés jelentkezetett, mint az utóbbi 10 évben összesen, és 2008. első negyedévében az esetek száma már meghaladta a 2007-es mértéket. A vadgazdálkodási szempontból nem kívánatos, úgynevezett szárnyas és szőrmés kártevők, közöttük a róka, dolmányos varjú, szarka visszaszorítására illegálisan kihelyezett mérgezett csalétkekből védett állatok, és más vadászható fajok, mint a fácán, tőkés réce, nyúl, vaddisznó, őz, dám, gímszarvas is felvehetik a mérget, amely a mérgezett állatok humán fogyasztása révén élelmiszer-biztonsági jelentőségű is lehet, ragadozó állatok esetében pedig másodlagos mérgezést okozhat. A vadmadarak és egyéb fajok védelme érdekében modell vizsgálatokat végzünk brojlercsirkében, illetve más modellállaton annak meghatározására, hogy a szubletális mennyiségben felvett peszticidek milyen potenciális veszélyforrást jelentenek a fokozottan védett és védett madárfajokra, és egyéb állatfajokra, illetve a humán fogyasztóra nézve.
Korábbi vizsgálatunkban egy karbofurán-tartalmú peszticid (Chinofur 40 FW talajfertőtlenítő és csávázószer) környezetvédelmi és közegészségügyi vonatkozásait tanulmányoztuk. Brojlercsirkéket kezeltünk per os szondán át a karbofurán szubletális mennyiségével (2,5 mg/ttkg), majd folyamatosan figyeltük a klinikai tüneteket, és gázkromatográfiás módszerrel meghatároztuk a 30, illetve 90 perccel a mérgezés után vett vér-, máj, mellizom és combizom minták, valamint a gyomortartalom karbofurán koncentrációját. A kísérlet eredményeként megállapítható volt, hogy a természetben szubletális mennyiségben felvett karbofurán hatására, fél-másfél órával a méreg felvétele után súlyos klinikai tünetek nélkül is a mellizomzatban az élelmezés-egészségügyi határértéken felüli karbofurán tartalom fordulhat elő, mely közegészségügyi szempontból aggályos. A mellizomzatban és a gyomortartalomban mért karbofurán mennyisége lehetőséget teremt a védett és nem védett ragadozó és növényevő madarak, és más vadon élő állatok másodlagos mérgezésére, így jelentős ökotoxikológiai hatása van.
Tervezzük további vegyületek és készítmények ilyen irányú vizsgálatát.