Csaknem kétezer marháról és hétezer sertésről gondoskodik, emellett kijár gazdaságokba, hívják lovakhoz és egy kisállatklinikán is helyettesít. Dr. Schwahofer Anna, az Állatorvostudományi Egyetem 2014-ben végzett öregdiákja mesélt nekünk arról, hogyan tudott érvényesülni a korábban főként férfiak uralta haszonállat-gyógyászat területén.
Mivel foglalkozol pontosan?
Alapvetően elég sok mindent csinálok, de főként haszonállatokkal dolgozom. Három gazdasági haszonállattartó telep állatorvosa vagyok, ebből kettő tejelő tehenészet, szaporulattal együtt nagyjából 1000 állattal, illetve az egyiken húsmarhát is tartanak, ami nagyjából 600 állatot jelent még. Emellett dolgozom egy sertéstelepen, ahol 500 kocáért, körülbelül 2000 előhízóért és 5000 db hízóért felelek. Kijárok még házhoz is, valamint nagyjából 60 lónak én vagyok az ellátó állatorvosa. Időnként pedig beállok helyettesíteni az egyik kolléga kisállat rendelőjébe. Mondhatni macskától fölfelé mindennel foglalkozom.
Hogyan kell elképzelni a munkát egy haszonállattartó telepen? Milyen feladataid vannak?
Először is jó korán kell felkelni. Én általában reggel 4 és 5 óra között kelek. A feladataim nagy részét az állománydiagnosztikai vizsgálatok teszik ki az egyes telepeken. Relatíve nagy szabadságom van abban, hogyan szervezem a napjaimat. Általában az állománydiagnosztikával kezdek, felmérem az egyedek állapotát, elvégzem az ultrahangos vemhesség vizsgálatokat, megnézem a beteg borjakat – ezeket a legtöbb helyen előre összeírják nekem vagy el is különítik. Akkor is szeretek rájuk nézni, ha nincs köztük beteg, csak ellenőrzésképp, hogy minden rendben van. Átnézem a napi tejtermelési statisztikákat, hogy nem volt-e hirtelen csökkenés egy-egy állatnál, felállítom az oltási protokollokat (melyik állat, mikor, milyen vakcinát kapjon). Ha szükség van rá, akár műtéteket is végzek, pl. oltógyomor helyzetváltozás esetén. Sokszor van, hogy esténként vagy hétvégén is kimegyek egy-egy nehéz elléshez vagy egyéb sürgős esethez.
A műtéteket is a helyszínen végzed el?
Igen, ebben a szakmában minden a helyszínen történik. Általában szólok előre, ha műtétre lesz szükség, a legtöbb helyszínen megvan a szükséges felszerelés, de a kocsimban is tartok eszközöket. Hozzá kell tennem azért, hogy túl sok műtét a szarvasmarhák esetében nincs, a törött lábú marhát például senki sem gyógyíttatja, ilyenkor megy a vágóhídra, hiszen haszonállatról beszélünk.
Említetted, hogy sertéstelepen is dolgozol. Miben más az ottani munka egy tehenészethez képest?
A sertéstelepeken valamivel több a papírmunka és kiemeltebb feladat a járványvédelem. Az egyedi kezelés elenyésző, inkább csoportokkal kell foglalkozni, bár a kollégákkal együtt próbálunk kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni az előbbire is. Alapvetően csoportokat kezelek, én mérem fel mi lehet a baj és döntök a kezelésükről. Emellett beszállok menedzsment feladatokba is, a tartástechnológiai megoldások terén például sokszor segíteni kell az állattartókat.
Hogyan lehet elhelyezkedni ezen a területen? Honnan értesülsz arról, hogy egy-egy gazdaságban épp állatorvost keresnek?
Hogy őszinte legyek az esetek döntő többségében nem hirdetik meg ezeket az állásokat. Kellenek a jó kapcsolatok a kollégák felé. Amikor eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, akkor felhívtam pár, már a szakmában dolgozó kollégát, hogy nem tud-e olyan gazdaságot, ahol épp állatorvost keresnek. Jöttek a javaslatok, hogy próbáld meg itt, próbáld meg ott, aztán a sok-sok telefonhívás után végül megkaptam az első állásomat. A sertéstelep esetében pedig már egy ismerős állatorvos hívott fel, hogy nem akarom-e átvenni a helyét. Kellenek tehát a jó kapcsolatok a kollégák, a telepek, de akár a gyógyszercégek felé is, így lehet ugyanis értesülni róla, ha megüresedik egy állás. Emellett pedig kell az egyéni kitartás is. Én már az egyetemi évek alatt, az előírt kötelező mennyiségű gyakorlatokon kívül eljártam praktizáló kollégákhoz tapasztalatot szerezni. Ez később nagy segítség, minél több esetet látni, mert később sem lesz sosem két egyforma.
Él még sztereotípia, hogy nőként nehéz elhelyezkedni a haszonállat-gyógyászat területén?
Ma már az állatorvosi képzésre jelentkezők nagy része nő. Ez nem volt mindig így, az arány az elmúlt 10 évben változott meg ebbe az irányba. Bárkinek, aki a haszonállat területet választja, fel kell készülnie, hogy az elején úgy fog tűnni, nehezebben tud érvényesülni. Én azt tudom, javasolni, hogy legyenek kitartók, ugyanis a szakma még mindig nem eléggé készült fel arra, hogy nők dolgoznak ezen területen. De ha valaki eléggé kitartó, akkor előbb-utóbb mindenhol rájönnek, hogy nincs semmi hátránya annak, ha női állatorvos dolgozik a telepen. Sőt, a nőknek egyébként nagyobb az empatikus készségük is, szóval nem is értem, mi az oka az ellenállásnak.
Én is oldottam meg olyan helyzeteket, ami a gazdaságban dolgozó férfiaknak erővel sem sikerült. Ezek a helyzetek segítenek, hogy elfogadjanak. Ha valaki lelkes és mindent belead, akkor jól lehet boldogulni a haszonállat területen.
Cikkünk folytatásában emlékezetes gyógyításokról – beleértve a fenti esetet is –, valamint a kis- és nagyállatpraxisok közti kereseti különbségekről beszélgetünk Dr. Schwahofer Annával, aki azt is elmeséli, milyen hatással van az állatorvosi szakma az emberi kapcsolatokra.
