Előző cikkünkben bemutattuk Dr. Schwahofer Annát, aki több ezer állat sorsáról dönt nap mint nap. A folytatásban arról mesélt, mivel is jár a haszonállat-gyógyászat a mindennapokban, miért döntött úgy, hogy a lógyógyászat helyett itt helyezkedik el, van-e különbség a kis- és nagyállatpraxisban a bérek terén, valamint néhány érdekesebb esetébe is beleláthatunk.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a haszonállat-gyógyászatot választod hivatásodnak?
Amikor a diplomámat megszereztem, még száz százalékig biztos voltam benne, hogy én lovakkal szeretnék foglalkozni. Aztán egyre inkább beláttam, hogy Magyarországon és külföldön is a lovas állatorvoslás napi 600-800 km autózással jár. Ha az ember napi 5 állatot el szeretne látni, de azok 50 km távolságra vannak egymástól, akkor az igazi munkavégzés csupán 2,5-3 óra, de elmegy az egész nap az utazásra. Nagyon sok idő és energia kell hozzá, ami számos kollégám magánéletére is hatással volt.
Ekkor döntöttem el, hogy mégsem szeretnék csak lovas állatorvos lenni. A kisállat terület nem vonzott, abból pont elég annyi, hogy néha helyettesítek, megmarad a rutinom, de igazából a haszonállatokkal való törődést szeretem, ahol a nagy számok alapján lehet gyógyítani. Illetve az is pozitívum volt, hogy míg a kisállatpraxisban napi 20-30 különböző gazdát is tudni kell „kezelni”, addig a gazdaságokban ugyanaz a tíz ember vár nap mint nap.
Mi az, amit legjobban szeretsz a munkádban?
A legjobban a szaporodásbiológiai feladatokat szeretnem, illetve az ehhez tartozó statisztikákat, az ultrahangos vizsgálatokat. Fontos folyamatosan figyelni a sertésnél és a szarvasmarhánál is, hogy mennyi a szaporulat, mert nagyon érzékenyen reagálnak bármilyen változásra. Ezekből a statisztikákból az egész állomány egészségügyi állapotáról lehet gyorsan nagyon sok információt gyűjteni. Ha az ember hétről hétre elvégzi ezeket a vizsgálatokat, akkor nagyon szépen lehet látni, milyen görbét ír le az állatok szaporodásbiológiai és egészségügyi mutatója.
Milyen az emberi oldala ennek a szakmának? Mit tanácsolsz azoknak, akik a haszonállat-gyógyászatot választják?
Ezen a területen borzasztó nehéz tervezni és az emberi kapcsolatokat sem könnyű fenntartani, hiszen sokszor hívnak éjjel, hétvégén, ünnepnapokon. Erre számítani kell, ez igazi kihívás.
Én azt tanácsolom, hogy ezt a területet csak az válassza, aki tényleg szereti. Nem könnyű, a sok éjszakai és hétvégi eset miatt nem heti öt napos, napi 8 órás munka. Szeretned kell, amit csinálsz, vagy nem fog menni. Persze nem mondom, hogy én is mindig széles mosollyal kelek fel mondjuk szombat éjjel, ha problémás esethez hívnak, de nagyban megkönnyíti, ha szereted, amit csinálsz. Kitartónak kell lenni, viszont fontos, hogy még időben meghúzd a határokat is.
Az a tapasztalat, hogy a haszonállat területen az állatorvosok 50-60 éves korukig dolgoznak, pontosan a kiszámíthatatlanság miatt. Meg kell tanulni meghúzni a határt és meg kell tanulni nemet mondani, vagy félő, hogy az ember nagyon hamar kiég. A tapasztalat szerint leginkább úgy lehet pihenni, ha elutazol. Vagyis keressetek sok pénzt, aztán utazzatok. Ez a legjobb egyensúly!
Ha már szóba került a pénz, említetted, hogy kisállatrendelőben is dolgozol. Mi a tapasztalatod, van különbség a keresetek terén a kis- és nagyállatpraxisban?
Szerintem ez kevésbé szektor kérdése, inkább az befolyásolja, hogy alkalmazott állatorvos vagy, vagy vállalkozóként dolgozol. Magyarországon a 90-es évek előtt még nem vált élesen ketté a kis- és nagyállatpraxis. A végzett állatorvosok közül mindenki úgynevezett „táskás” volt, tartozott hozzá nagyjából 5 település, ahol vegyesen csináltak mindent. A 90-es évek után kezdte kinőni magát a kisállatpraxis és ekkor váltottak sokan erre területre. Jelenleg már rengeteg nyugat-európai szintű kisállatrendelő működik Magyarországon. Ha ennek tulajdonosa vagy az nagyon jó, ha alkalmazottja, az nem annyira. Alapvetően az a baj, hogy bár sok rendelő alkalmaz állatorvosokat, de még nem fordítanak elég figyelmet a folyamatos képzésre és a megfelelő díjazásra, hogy egy-egy orvost hosszútávon meg tudjanak tartani.
A haszonállat területre is igaz, hogy alkalmazottnak nem annyira jó lenni, mint vállalkozónak. Leginkább szerintem a szerencsén, az ügyességen és a kitartáson múlik, hogy ki mennyit tud keresni. Én alapvetően szeretnék a haszonállat területen maradni és itt kihozni magamból a legtöbbet. Itt is minden nap tanulok valamit.
Volt emlékezetes eseted, amire mai napig emlékszel?
Nagyon sok ilyen van. James Herriotnak[1] van egy idézete, ami nagyon igaz az állatorvoslásra. Valahogy úgy szól, hogy ez a szakma páratlan lehetőséget kínál arra, hogy pár másodperc alatt komplett bolondot csinálj magadból vagy ünnepelt hőssé válj és igazából te sem érted, hogy ez tulajdonképpen miért történik. A biológia már csak ilyen vicces dolog. A legnagyszerűbb gyógyítások általában nagyon sötétben és nagyon kevés ember szeme láttára zajlanak. Soha nem akkor, amikor nagyon sok ember néz.
Mondok jó példát, arra mindig szívesebben emlékszik az ember. A lovas eseteim közül volt egyszer, hogy az állat gyakorlatilag felnyársalta magát egy deszkára, ami a szügye és a válla között 40 centire beleállt az izomba, ott tátongott egy hatalmas lyuk. Ez pont télen volt, egy péntek este, a semmi közepére kellett kimennem és egy, a helyszínen barkácsolt reflektor fényénél kellett ellátnom. Sikerült és nagyon szépen helyrejött.
Volt egy másik eset, egy nehéz elléshez hívtak egy szarvasmarha telepre. Mire kiértem, már órák óta próbálkoztak kiszedni a borjút, mert rosszul feküdt. Azon a telepen ez volt az első ilyen esetem, még új voltam. Mikor nekikezdtem, hallottam az ottani férfiak megjegyzéseit, hiszen ők már megpróbálták erővel megoldani, hogy ezt lehetetlen megcsinálni, a doktornőnek úgysem fog menni. Negyed órás keresgélés után sikerült jó irányba fordítani a borjút és egészségesen meg tudott születni. Az ilyen nehéz elléseknél mindig jó, ha sikerül segíteni és életben marad az anya és a borjú is. Amikor például méh előreesése van a tehénnek és időben szólnak, vissza tudom rakni és utána még képes elleni az állat. Ilyenkor ez mindig nagy küzdelem, mert nagyon nagy a veszélye a fertőzésnek. De ezeket az eseteket szeretem és mindig jó érzés, ha segíthettem.
Ezekért az esetekért is szeretem amit csinálok, ezt másképp nem lehet.
[1] James Herriot, eredeti nevén James Alfred Wight (1916. október 3. – 1995. február 23.) brit állatorvos, író. Neve az önéletrajzi vonatkozásokat tartalmazó történetei nyomán ismert.
