Default view
Hírek Beszámoló: Ormányost a vásárláshoz

Beszámoló: Ormányost a vásárláshoz

Beváltotta nyereményét a IV. Országos Állategészségügyi Verseny győztes csapata, melyről beszámolót is küldtek a verseny szervezőinek. Az írás szerzője Németh Liza Szófia:

Különös napra ébredtek a Budapesti Állatkert főbejáratának kőelefántjai 2021. december 10-én, ugyanis A Veszett jó! csapat tagjai érkeztek hozzájuk látogatóba.

Ez egy egészen kreatív kezdés, azonban el kell ismernem, hogy van benne néhány apró ferdítés, de mindjárt szépítek. Egyrészt nincsenek olyan képességeink, hogy különlegessé tegyük a napot bárki számára is, de talán majd húsz év múlva, amikor teljesülnek az álmaink és elismert kutatók, orvosok, állatorvosok leszünk… Másrészt pedig sajnos a teljes csapat nem tudott ellátogatni Budapestre, ugyanis az egyik csapattagunk, Eszti beteg lett, így aztán megfogyva bár, de törve nem, tartotta a frontot a másik két versenyző, Timi, illetve jómagam, Liza.

Különlegesség azonban bőven jutott ebbe a napba, igaz, nem a kőelefántok számára, hanem számunkra. Az augusztusban megrendezett döntőn ugyanis az volt az egyik nyereményünk, hogy egy általunk megválasztott időpontban ellátogathatunk a Budapesti Állatkertbe, ahol Hanga Zoltán sajtószóvivő úr személyesen vezet körbe bennünket. Az általunk megválasztott időpont pedig ez a bizonyos nap volt, amelyet nagy izgalommal vártunk és amely messze meghaladta a hozzáfűzött reményeket.

Timiről és rólam is tudni kell, hogy rengeteget beszélünk, ám Hanga Zoltán úr – sajtószóvivői mivoltához méltón – egyértelműen túltesz rajtunk ebben. Azonban mindezt olyan lebilincselően teszi, hogy akkor sem tudnánk megunni a történeteit, ha akarnánk. A lelkesedése és az elhivatottsága az állatkert és a hivatása iránt pedig példaértékű, minden ember tanulhatná tőle ezt a vonást.

Bő kétórás sétánk során rengeteget tudtunk meg az állatkert lakóiról, illetve a kulisszák mögé is betekintést nyerhettünk. Több anekdota is elhangzott, például egy kedves gorilláról, aki határtalan szeretetét kifejezve az állatkert dolgozói és látogatói iránt, betörte a kifutója üvegét, annak garanciája lejárta után egy nappal; illetve levelekről, amelyet vicces kedvű, nem zoológiai beállítottságú, ám határtalanul kíváncsi emberek küldenek az állatkertnek. Megtudtuk, hogy miért olyan körülményes orrszarvút szállítani repülővel, hogy mit keresnek a gigantikus méretű kefék a bivalyok kifutójában, illetve, hogy az elefántok herpeszvírusa kissé barátságtalanabb kórokozó az emberi herpeszvírusnál.

Itt el is érkeztünk a látogatás számomra legkedvesebb részéhez, az elefántokhoz. Hosszú percekig néztük, hogy hogyan játszik az állatkert legifjabb és legaranyosabb elefántja a nagytestvérével, ami igen megkapó látvány volt. Az is kiderült, hogy akármilyen hatalmas állatok is ezek az elefántok, bizony nagyon figyelmesek is. Például bármennyire is feledkezik bele a játékba az elefánttestvérpár, a nagytestvér soha nem okoz sérülést a kistestvérének, pedig sokkal nagyobb nála. Illetve az is előfordul, hogy ha valamelyikük rálép egy almára, akkor úgy helyezi a súlyát, hogy ne nyomja összeazt, így aztán napokig is hordozhatja magával az almát, amely így csak a legközelebbi állatorvosi tréningkor kerül eltávolításra.

Az elefántok egyébként kivételesen intelligens állatok. Amíg nem volt zoocsemege, addig az állatkertekben az volt a szokás, hogy a látogatók adtak valamennyi aprópénzt a gondozónak, aki ennek az értékével arányos mennyiségben adott répát az elefántoknak. Volt olyan elefánt, aki az ormányával megtapogatva egy idő után meg tudta különböztetni az egyes címleteket és azt is megtanulta, hogy melyik érméért mennyi répa jár. Előfordul, hogy vásárláskor nagyon nem a pénztárcámba kívánom az aprópénzt, ugyanis a megszámolása kissé problémás. Lehetséges, hogy ezentúl egy elefántot kéne magammal vinnem a boltba, hogy segítsen nekem megszámolni a pénzt?

 

Az elefántházba érve láttunk állatorvosi tréninget is, amelynek során nem történik mindig tényleges vizsgálat, csak annak a szimulációja. Ez tökéletesen alkalmas arra, hogy az állatok megszokják ezt a helyzetet, hiszen így nem okoz nekik stresszt, ha élesben megy egy egyszerűbb beavatkozás vagy kontroll. A tréning során pedig nemzetközi elefántszleng segítségével kommunikálnak az állatokkal. Ha sikerül a német nyelvvizsgám, biztosan ez lesz a következő nyelv, amit megtanulok.

 

 

Köszönöm ezt a felejthetetlen napot Hanga Zoltán úrnak és az Országos Állategészségügyi Verseny szervezőinek a csapattársaim és a magam nevében is!