A szúnyogok, rendkívül gazdag fajösszetétellel rendelkeznek globálisan és hazánkban is több mint 50 faj ismert. Szezonalitásuk az utóbbi időben drasztikusan megváltozott. Korábban szinte kizárólag a meleg hónapokban voltak aktívak. Az egyre melegebb napok, valamint az új, inváziós fajok ezt részben átírták, ezért ebben az esetben is (ahogy korábbi cikkünkben a kullancsok esetén) a legfontosabb fajokat emeljük ki.

Általánosságban elmondható, hogy a hazai szúnyogok szaporodása vízhez kötött. Bizonyos fajok a természetes vizeket kedvelik, mások a fák odvaiban (vagy „mesterséges odúkban”, pl: autókerék!) felgyülemlett vizeket.

A szúnyogok alapvetően nektárral táplálkoznak. A vérre kizárólag a nőstényeknek pusztán a szaporodáshoz van szükségük (anautogének). Ebből adódik, hogy ideális esetben kb. két hetente igényelnek vért. Ez fontos információ, ugyanis így a kórokozók mechanikai átvitele (olyan átvitel, amely esetében a kórokozó nem szaporodik a vektorban, hanem két vagy több egymást követő csípést követően egyszerűen „átoltódik” egyik állatból a másikba) minimális jelentőségű.

A szúnyogok számos kórokozó közvetítői lehetnek. Világszinten a legfontosabb vektorokként vannak számontartva. Nem egy ilyen kórokozó jelentősége mind a mai napig szinte felfoghatatlanul nagy. Gondolni lehet itt a teljesség igénye nélkül a maláriára (Plasmodium fajok) amely a mai napig emberek százezreinek halálát okozza évente. Ugyancsak gondolhatnánk a sárgalázra, amelyre szintén igazak az előbb említettek.

Dalos szúnyog (Culex pipiens s.l.) ezek a szúnyogok nagy számban fordulnak elő hazákban, főleg a melegebb hónapokban, számukra az optimális a szaporodáshoz a 26-29 °C-os levegő, valamint 16-17°C-os vízhőmérsékletet. Petéiket összeragasztva állóvizek felszínére rakják, vízi életmódot folytató lárvából kifejlett imágóvá 20-25 nap alatt fejlődik, de ezt a melegebb hőmérséklet gyorsíthatja. A dalos szúnyog tenyészhelyétől nem repül messzire (néhányszáz méter). Bár ez a szúnyog elsősorban házakban pihen, főleg szabad levegőn szív vért (exophil). Kedvelt gazdái elsősorban madarak, de az embert és más emlősöket sem veti meg, pontosan ezért rendkívül fontos és kiemelendő kórokozó ezen szúnyogfaj vonatkozásában a Nyugat-nílusi láz vírusa (WNV). Ez vírus emlősöket (elsősorban embereket, lovakat) valamint madarakat betegít meg. Hazánkban bejelentési kötelezettség alá tartozik, mert kis eséllyel ugyan (fertőzöttek kb 1%-a), de akár végzetes kimenetelű agyvelő ill. agyhártyagyulladást okozhat emberben. Többnyire viszont tünetmentesen, vagy enyhe tünetekkel vészelik át a fertőzést. Életet veszélyeztető megbetegedés alakulhat ki lovakban is, azonban lovak számára elérhető vakcina (emberek számára nincs engedélyezett védőoltás). A vírus természetes gazdái, egyben rezervoárjai a madarak. A varjúfélék kifejezetten érzékenyek a fertőzésre a legtöbb madárfajhoz viszonyítva. Az utóbbi években egyre nagyobb számban jelentik a vírus hazai jelenlétét.

Hazánkban, kutyáinkra a szívférgesség (Dirofilaria immitis) jelenti a legnagyobb veszélyt a szúnyog közvetítette betegségek közül. Fontos azonban, hogy mind a WNV, mind pedig a szívférgesség vonatkozásában valótlan volna azt állítani, hogy csak a dalosszúnyog képes közvetíteni. A szívférgességet más, Magyarországon előforduló szúnyogok is bizonyítottan képesek átadni, például: Culex theileri, Coquillettidia richardii, Aedes vexans, Aedes albopictus. A szívféreg egy fonalféreg, amelynek lárva alakjai (microfilaria) a fertőzött állat vérében keringenek. A szúnyog ezeket szívja fel, majd a lárva rövid fejlődés után a szúnyogban emlősöket fertőzni képes lárvaformává fejlődik. Amikor a szúnyog újra táplálkozik, ezek a harmadik stádiumú lárvák beoltódnak a következő gazdába. A férgek ezt követően a szívbe vagy valamelyik nagyobb vénás érbe jutnak. A szaporodóképes, kifejlett féreg 6-7 hónap alatt alakul ki, majd ezután kb. 5-7 évig is életképes lehet. A D. immitis és a szúnyogok között megfigyelhető egyfajta viselkedési koevolúció: a fertőzött állat perifériás (felületes, a szúnyog számára hozzáférhető) ereiben leginkább a koraesti órákban dúsulnak fel a lárvák, pont, amikor a szúnyogok aktivitása is a legnagyobb. Ez az információ amellett, hogy érdekes, roppant hasznos is a védekezés szempontjából. A szívférgesség tünetei többnyire a fáradékonyság, köhögés, esetleg légszomj. A szív fokozatos károsodása miatt idővel a tünetek súlyosbodnak, amelynek komoly következményei lehetnek. Ráadásul a fertőzött, akár tünetmentesnek tűnő kutyák műtéthez történő altathatósága is romolhat, ami félelmetes meglepetés lehet egy komolyabb beavatkozás előtt. Éppen ezért nagyon fontos a megfelelő védekezés, illetve a kutya időszakos ellenőrzése állatorvos által. A szívférgesség elleni védekezésre számos készítmény áll rendelkezésre, viszont ennek a kiválasztása számos tényezőtől függ. A védekezés megkezdése előtt mindenképpen érdemes állatorvossal egyeztetni. Az szívférgesség diagnózisa és kezelése komplex folyamat, amely mindenképpen állatorvosi segítség igénybevételét teszi szükségessé! A nem megfelelően kiválasztott és/vagy használt készítmények súlyos, akár halálos kimenetelű allergiás reakciót okozhatnak.

A szívférgesség, bár zoonotikus (állatról emberre terjed) emberben legtöbbször a fejletlen féreg eltokolódik, többnyire a tüdőben. Előfordul, hogy egy tüdőszűrés alkalmával daganatos elváltozásnak nézik az amúgy ártalmatlan, eltokolódott férget.

 Ahogy az korábban említve volt, egyes invazív fajok miatt akár késő ősszel (október végén) is számíthatunk szúnyogokra. Ilyen szúnyog az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus). Ez a szúnyog a nevét egyrészt onnan kapta, hogy csíkozottsággal (jóllehet, fekete-fehér színű) rendelkezik. A tor háti felületén egy kifejezett, hosszanti fehér csík van, amely akár szabad szemmel is látható. Másrészt azért is találó a név, mert rendkívül kitartó, „agresszív” parazitáról beszélünk. Mindemellett ez a szúnyog egy „szatír”. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy új területre érkezik, a hím elkezd szaporodni a helyi szúnyogfauna nőstényeivel, anélkül, hogy hibridek jönnének létre. Mindezzel jelentősen csökkenti a más fajba tartozó nőstény esélyét egy utódpopuláció létrehozására, így szépen lassan képes leváltani a helyi szúnyogfaunát. Ez történt az például Floridában (USA), ahol a helyi Aedes aegypti (egyiptomi csípőszúnyog) populációt szinte teljesen leváltotta a tigrisszúnyog. Hazánkban először 2014-ben jelent meg, azóta elszaporodott. Feltehetően Európába élettani sajátosságainak köszönhetően jutott el. Az Aedes albopictus valamikor még főleg fák odvaiba rakta a petéit. Amikor az Aedes petéket víz éri, akkor indul meg bennük a fejlődés, addig több hónapig nyugalmi állapotban maradhatnak, valamint képesek áttelelni is ilyen állapotban. Itt egy újabb, számunkra káros koevolúciós hatást figyelhetünk meg, ezúttal ember és szúnyog között. A tigrisszúnyog ugyanis „megtanulta” felhasználni az ember által létrehozott mesterséges odúkat (autógumi, konténerek). Nagyon valószínű, hogy ilyen tárgyakkal sikerült Ázsiából Európába importálni ezen szúnyogok petéit. Itt pedig kikeltek, nem sokkal miután vizet kaptak. Ez azért rossz hír, mert ez a szúnyog vektora lehet számos, emberre nézve rendkívül veszélyes vírusnak, pl.: Sárgaláz, Zika, Dengue-láz, Chikungunya stb. Bár ezek a vírusok a legjobb tudomásunk szerint még nem terjedtek el hazánkban, egyes feltételezések szerint ez csak idő kérdése, mások szerint kevésbé valószínű. Bizonyos kutatások szerint ugyancsak számítani lehet az egyiptomi csípőszúnyog hazai megjelenésére is. Mivel a fent említett vírusok bizonyos trópusi országok esetében nagyon elterjedtek, ilyen helyekre történő utazás előtt mindenképpen javallott (bizonyos országok esetén kötelező!) egyeztetni szakértőkkel, és ha rendelkezésre áll vakcina (pl.: sárgaláz) azt beadatni. Ezzel nem csak magunkat óvjuk, de a betegségek Magyarországra hurcolása ellen is teszünk.

Más invazív fajok, pl.:  japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog (Aedes japonicus, Aedes koreicus) esetében hazánkban egyes városokban februári aktivitást is megfigyeltek.

A szúnyogok elleni védekezés, hasonlóan a kullancsokhoz nem pusztán a gyógyszeres készítmények adagolásával lehetséges. Természetesen a repellensek alkalmazása fontos, de ugyanilyen fontos, hogy amennyiben lehetőségünk van rá, a környezetünkben található tenyészhelyeket megszüntessük: a kertben szabadon hagyott virágtartó edények, vödrök, esővíz gyűjtők, autógumik stb.

 

Az anyagot összeállította: Dr. Keve Gergő – ÁTE, Parazitológiai és Állattani Tanszék, HUN-REN–ÁTE

Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport