Állatorvostudományi Egyetem

Az állatorvosi felsőoktatás megindulásával (1787) Tolnay Sándor (1749-1818) latin nyelvű egyetemi tankönyvében 74 recipemintát közölt, amelyek részint a Taxa pharmaceutica Posoniensis (1745), részint az 1779-től Magyarországra is kiterjesztett érvényű Pharmacopoea Austriaca provincialis (1775) előírásainak megfelelően szolgálták a gyógyszer-ismerettan és gyógyszer-rendeléstan ismeretanyagának az állatorvoslásban való meghonosítását.

Galambos Márton 1871-ben megjelent tankönyve 407 oldal terjedelmű és két fő részre tagolódik. Az „általános részben” foglalkozik a gyógyszer fogalmával, a gyógyszerhatást befolyásoló tényezőkkel, a dózis helyes megválasztásával, az alkalmazás különféle módjaival, majd a recipeírás szabályaival. A „különös rész” előbb a szerves gyógyanyagokat ismerteti, majd a szervetleneket, s amennyire lehet, hatástani alapon csoportosítja azokat. A könyv 306 recipemintát közöl.

Galambos fiatalon bekövetkezett halála után két éven át Varga Ferenc, a sebészet professzora látta el helyettesként a gyógyszertan oktatását, majd Czakó Kálmán kórboncnok professzor lépett Galambos örökébe.

1892-ben jelent meg Rátz István kórboncnok professzor kiváló fordításában magyar nyelven E. Fröhner berlini állatorvos-professzornak 610 oldal terjedelmű híres és korábban már más nyelveken is kiadott, a legmagasabb tudományos igények kielégítésére képes állatorvosi gyógyszertana. Ez a könyv hosszú évtizedeken keresztül szolgálta sikerrel a magyar állatorvosképzést akkor is, amikor Hutyra reformtantervének megfelelően önálló tanszéket állítottak a farmakológia számára (1896).

Ezt követően Magyary-Kossa Gyulát nevezték ki professzornak. Az újonnan kinevezett orvos professzornak (hazánkban az állatorvosi gyógyszer- és méregtan első önálló tanszékvezetőjének) előbb intézetét kellett megszerveznie. 1900-1901-re már a 1901-ben „Gyógyszerrendelés” címen 379 oldal terjedelmű, 115 ábrával és 357 vénymintával ellátott egyedülállóan kiváló tankönyvet adott ki, mely Németországban is megjelent és az állatorvostan-hallgatókon kívül az orvostanhallgatók is előszeretettel forgatták. Magyary-Kossa professzor előadásai és bemutatói élményszámba mentek, műveltsége, tudása Európa-hírűvé tették. 1904-ben kiadta “Magyar állatorvosi könyvészet 1492-1904” című munkáját, az “állatorvosi Szinnyei”-t. Orvostörténeti munkássága során keletkezett kisebb tanulmányai és a többkötetes “Magyar orvosi emlékek” ma is nélkülözhetetlen források. 1920-tól akadémikus, 1936-ban befejezte a tanítást, és idejét az orvostörténeti kutatásoknak szentelte. Az Állatorvos-tudományi Könyvtár 1984-ben felállított 3700 kötetes régi könyv gyűjteményének neve a tudós emlékére “Magyary-Kossa Gyula Szakmatörténeti Könyvgyűjtemény”. Az idős korára kivívott számtalan társadalmi elismerés és nemzetközi hírnév hozta megelégedettséget mégis megkeserítette 1934-ben az Állatorvosi Főiskola önállóságának a megszüntetése. Ez ugyanis azzal a következménnyel járt, hogy az egyetemi állatorvosi osztály számára csak 9 tanszék fenntartását engedélyezték. Magyary-Kossa ekkor 69 éves, a tanári kar doyenje volt, és az 1935/36-os tanévben már nyugalmazott tanárként, helyettes minőségben vezette intézetét, biztosítva annak fennmaradását. 1936-ban vált meg az egyetemtől, hogy hátralévő idejét teljes mértékben az orvostörténeti kutatómunkának szentelhesse.legkorszerűbb berendezésekkel szerelte fel intézetét: röntgen készülékkel, refraktométerrel, spektroszkóppal, spektrofotométerrel, kimográffal, valamint a gyógyszertani vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen eszközökkel. A nemzetközi szakirodalom máig is ismeri a Kossa-reakció fogalmát, a mészsóknak szövettani metszetekben ezüstimpregnációval történő kimutatását. A kórbonctantól csak nemrégiben különválasztott tanszék ekkor – egyelőre még a botanikát is magában foglalva – a m.kir. Állami Bakteriológiai Intézet számára a Rottenbiller utcai telepen 1891-ben felépített pavilon földszinti helyiségeit foglalta el. Terjeszkedésre akkor nyílott lehetőség, amikor a Bakteriológiai Intézet kiköltözött a Hungária körúti új épületbe (1899). Attól kezdve az egész épület a gyógyszertani tanszék (intézet) rendelkezésére állt.

Az oktatási teendők ellátásával az egyetemi tanács Hasskó Sándor adjunktust, orvos- és állatorvosdoktort, egyetemi magántanárt bízta meg helyettes tanári minőségben (1936). Ebben az évben megjelentette 344 oldal terjedelmű állatorvosi gyógyszer- és méregtani tankönyvét, amely experimentális szemléletével, eredetiségével, fonetikus írásmódjával nem csekély feltűnést keltett, néhány szakmai tévedésével azonban kisebb vihart is kavart. Hasskó – kemoterápeutikai kutatásainak folytatása mellett – hozzákezdett az állatorvosi toxikológia műveléséhez is. Az állatok harcigázok okozta bántalmait és különösen a katonalovak harcgázvédelmét tanulmányozta. Vizsgálatainak eredményét 60 oldalas könyvben adta közre (1937). A következő évben 108 oldal terjedelmű recipegyűjteményt adott ki („Receptkönyv állatorvostanhallgatók és állatorvosok részére” 1938), amelyet Ganslmayer Rudolf zágrábi egyetemi tanár horvát nyelvre lefordítva is megjelentetett. Hasskó kezdeményezőként vett részt Zürichben a Nemzetközi Állatorvos-gyógyszertani Társaság (Société Internationale Pharmacologie Vétérinaire) összehívásában, illetve megalapításában; szerkesztőbizottsági tagja lett a Tierärztliche Rundschau című folyóiratnak; tagja lett a Deutsche Pharmakologische Gesellschaftnak; itthon kinevezték az Országos Állategészségügyi Tanács rendkívüli tagjává; állandó referense volt a Berichte über wissenschaftliche Biologie, továbbá a Berichte über Physiologie und experimentelle Pathologie című folyóiratoknak. 1937-ben a török kormány meghívta az ankarai török egyetem állatorvosi fakultásán az élettan és a gyógyszertan tanszékvezető professzorának. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetősége Hasskó professzor alkalmaztatását – ankarai tartózkodásának engedélyezett tartama lejártával – megszűntnek nyilvánította, és a gyógyszertani tanszéket megürültnek tekintette. 1944-ben második, átdolgozott kiadásban jelentette meg részletes Állatorvosi gyógyszer- és méregtan könyvét (1944). Még ebben az évben Budapest ostroma során, amikor katonaorvosként egy hadikórház berendezését a budai vár sziklapincéjébe szállították, a Lánchídon áthaladó parancsnoki gépkocsiját a Budát ágyúzó szovjet katonaság szétlőtte. 1944-ben vált a háború áldozatává. 39 éves volt.

1940-ben, a gyógyszertani tanszék vezetésével az egyetemi tanács, ugyancsak helyettes tanári minőségben, Kovács Jenő m.kir. fő-állatorvost bízta meg. Kovács Jenő professzor munkásságát a kiváló oktató-nevelő munka, a gazdag tudományos és szakmai-közéleti tevékenység jellemzi. Lendületes, választékos stílusban tartott, kémiai jellegű bemutatókkal és állatkísérletekkel is gazdagon színesített, magas színvonalú előadásai lekötötték hallgatói figyelmét. Mindezek Kovács professzort már fiatalon egyetemünk kiemelkedő előadójává tették. Kovács Jenő professzor gazdag tudományos munkássága hazánkban és külföldön egyaránt jól ismert. Kutatói tehetségére korán felfigyeltek, s addigi tudományos eredményeire tekintettel 1952-ben az állatorvos-tudományok doktorává minősítették. Több mint 90 tudományos közleménye jelent meg, amelyek a gyógyszertan és a méregtan széles területeit átfogják. Külön kiemelést érdemelnek azok a kutatások, amelyek a szopós malacok vashiány betegségének megelőzésével, a borjak és malacok coli-hasmenésének gyógykezelésével, továbbá új kemoterápiai szerek kifejlesztésével kapcsolatosak. Kovács professzor tevékeny irodalmi munkásságát két könyv is jelzi: gyógyszertani könyve három (1953, 1957, 1970), a „Formulae Normales Veterinariae” pedig két kiadásban (1969, 1973) jelent meg.

Kovács Jenő professzor nyugalomba vonulásakor (1979) a tanszék élére Simon Ferenc (1934) egyetemi docenst nevezték ki, aki 1982-től egyetemi tanárként vezette a tanszéket. Az intézetet tanerő, nyelvismeret, kutatási profil, műszerezettség, számítástechnika és küllem tekintetében nyugat-európai színvonalra fejlesztette. Létrehozta a farmakokinetikai-, az izotóp-, a biokémiai-, az elektrotoxikológiai- és a mikrobiológiai laboratóriumokat, több tantárgyat alapított, s ezek eredményeként az oktatási egység neve Gyógyszertani és Méregtani Tanszék lett. Irányításával főként az új kemoterápiai készítmények, a májvédőszerek, a hozamnövelők, a kokcidiózis elleni preparátumok, az immunstimulánsok, valamint a sertésdizentéria és a mycoplasmosis elleni gyógyszeres védekezés terén folytak kutatások. Széles körben foglalkozott a háziállatok mikroelem szükségletének és ellátásának lehetőségeivel. 11 könyv, illetve könyvrészlet, 20 egyetemi jegyzet, 5 kongresszusi kiadvány, 7 tanulmány, 80 tudományos és 12 ismeretterjesztő cikk megírásában vett részt, s 35 szabadalom kidolgozásában is közreműködött. Tantárgy alapító munkáit „Az állatorvosi toxikológia”, a „Radiotoxikológia alapjai” és az „Élelmiszerkémia és biokémia” című jegyzetek társszerzőkkel történő megírásával segítette. Állatorvos kandidátusok, toxikológus szakállatorvosok képzésében, továbbá gyógyszerészek, állatorvosok, élelmiszervegyészek állatgyógyászati ismereteinek fejlesztésében rendszeresen részt vett. Előadásokat tartott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karán, s befolyása volt a gyógyszerésztudományi karokon az „Állatorvosi gyógyszerismerettan” című tantárgy bevezetésében. Nevéhez fűződik az „Állatorvosi Toxikológiai Vándorgyűlések”, és az „Állatorvos-gyógyszerész országos konferenciák” létrehozása és 4-4 alkalommal történő megszervezése. Mintegy 30 országban 40 előadást tartott német, spanyol, angol és orosz nyelven. Tanszékvezetői munkája mellett széleskörű hazai és nemzetközi szervező és tudományos tevékenységet is folytatott.

1991-től a tanszék vezetését Semjén Gábor tudományos főmunkatárs vette át megbízott tanszékvezetőként. 1991-ben az egyetemi szenátus a Tanszék vezetésével Semjén Gábor tudományos főmunkatársat bízta meg, majd 1992-ben végleges kinevezést kapott. 1993-ban habilitált és 1994-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Tanszékvezetőként fontosnak tartotta, hogy az előadások mellett írásos anyag is a hallgatók rendelkezésére álljon. Így társszerzőkkel megírta, illetve a tudomány változását követve átdolgozta az Állatorvosi gyógyszertan I-II., az Állatorvosi gyógyszer-rendeléstan és az Állatorvosi gyógyszertani gyakorlati jegyzeteket. Szakmai irányításával és közreműködésével jelent meg az Állatgyógyászati Vademecum (1993), a „Formulae Normales Veterinariae” III. kiadása (1999) és a VetIndex 2005. A tanszéki kutatási témák bővítése és az elismertség növelése érdekében létrehozta a GLP laboratórium és állatház egységet. Tudományos munkássága során a farmakológiai és toxikológiai kutatások mellett külön figyelmet fordított a különböző antibakteriális hatóanyagok hatásának és hatékonyságának vizsgálatára, továbbá a hazai rezisztencia viszonyok felmérésére. Irodalmi tevékenységét több mint 110, hazai és nemzetközi folyóiratban megjelent közleménye is jelzi. 1997 és 2007 között az oktatási rektorhelyettesi, majd a dékánhelyettesi feladatokat is ellátta.

Nyugállományba vonulását (2007) követően a tanszék vezetését Gálfi Péter egyetemi tanár vette át. Munkatársaival együtt kiadta az általa szerkesztett Állatorvosi gyógyszertan I. (2010), II. (2011) és III. (2012) könyveket. A tanszék jelenleg főtárgyként az állatorvosi gyógyszertant és az állatorvosi toxikológiát oktatja. Fakultatívan felvehető tárgyak a farmakoterápia, a gyógyszerártalmak és az alternatív állatgyógyászat. A kutatás szervesen kapcsolódik az alkalmazott gyógyszertan és toxikológia területeihez, és az alábbi témaköröket öleli föl: a gyógyszertan molekuláris vonatkozásai; antibiotikum-helyettesítő alternatívák, a pre- és probiotikumok vizsgálata; farmakokinetikai és gyógyszermetabolizmus vizsgálatok in vivo (állatkísérlet) és in vitro (sejtkultúra); célállat-biztonsági és -hatékonysági vizsgálatok új gyógyszerekkel; akut és szubakut toxikológiai vizsgálatok laborállatokon; a bakteriális rezisztencia kialakulásának és terjedésének vizsgálata szintén a kutatás része. A tanszéken folyó kutatómunka egyik fontos területe a sejttenyészeteken végzett in vitro vizsgálatok. Ezekkel a modellekkel az élőállat-kísérletek egy része kiváltható. Primer májsejt-tenyészeteken vizsgáljuk a gyógyszerek hatását a citokróm-P450 enzimek transzkripciójára, továbbá egyes probiotikus mikrobák és anyagcseretermékeik lehetséges védőhatását oxidatív stressz okozta gyulladásos folyamatokban sertés bélhámsejt-tenyészeten. A további kutatások célja egy differenciálódott sertés bélhámsejtekből (IPEC-J2) és primer májsejtekből álló ko-kultúra sejtmodell létrehozása. Ezen kívánjuk vizsgálni a mikrobiális lipopoliszacharidok (LPS) és a reaktív oxigén vegyületek hatását a bélhámsejtek által termelt gyulladásos mediátorokra, valamint a májsejtek xenobiotikum, gyógyszer metabolizmusában kulcsfontosságú citokróm P450 enzimjeinek aktivitására. A tanszék oktatási alapelveinek megfelelően a hallgatók a kutatómunkában szorosan együttműködnek a tanszékkel.

Gálfi Péter professzor úr nyugállományba vonulását követően (2019) a tanszék vezetését Jerzsele Ákos vette át, aki fiatalos lendületével viszi tovább a gyógyszertani kutatások és oktatás színvonalát a 21. században.