Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a halakban leggyakrabban előforduló Anisakis paraziták száma. A növekvő trend, mely a klímaváltozás és a hamisítások miatt erősödhet, több tanulmány által alátámasztott (lásd itt vagy itt).

Először azonosították a szintén Anisakis nemzetségbe tartozó Sulcascaris sulcata parazitát ehető fésűkagylóban, amely alapvetően a tengeri teknősökben előforduló parazita. A fonálféreg lárváját az Észak-Adriai tengerből gyűjtött Pecten jacobeus és Aequipecten opercularis fajokban azonosították.

Az Anisakis lárvák a halak izomzatában és viscerális szerveiben találhatók, az ember nyers hal fogyasztásával fertőződik.

A lárvák a gyomorfalat átfúrva, a fogyasztást követően néhány percen vagy órán belül okoznak tüneteket: hasi fájdalom, hányinger, hányás.

Ritkábban előforduló parazitás kórkép még a gnathostomiasis, amelyben a lárva a bőrben vándorolva okoz tüneteket, az intestinalis capillariasis és a paragonimiasis (tüdőmételykór).

A fagyasztás során a paraziták elpusztulnak, ezért az európai, így a magyar előírások szerint a nyers fogyasztásra szánt halakat legalább -20°C-on kell tárolni több, mint 24 órán keresztül.

A növekvő trend potenciális élelmiszerbiztonsági kockázatokat rejthet magában.